Ha Amerika, akkor cheesecake...
Flóra és újdonsült barátja a híres Serendipity III cukrászdában egy orosz maffiózó karmaiba került, de szerencséjükre ott termett a lány barátnője, Hannah is!
A novella előző fejezetei:
A sajttortás shake receptje a novella végén!
Fotó: Bakos Patrícia
A furgon pillanatokon belül lekanyarodott a Harmadik sugárútra, és nyolcsávos, forgalmas úton próbált minél gyorsabban haladni.
A barátnője intett, hogy a kérdések özönével még várjanak, amíg biztonságos helyre nem érkeznek, így néma csendben telt el a következő néhány perc, amíg a Ford Transit megállt egy sarki háromemeletes, lapos tetejű, téglavörös épület mellett, melynek a tűzlépcsője a sugárútra nézett. A vele egybeépített, szomszédos ház kissé modernebb stílust követett már, hiszen a lépcsőket a túloldalra építették, a tető szélét pedig fekete stukkókkal rejtették el.
Flórát, ha nem ilyen körülmények között utazott volna, biztosan leköti Manhattan építészeti változatossága. Számos országban megfordult már, de ilyen sokrétegű diverzitást nem sok helyen tapasztalt. Hatalmas betonépületek között a száz-kétszáz éves, mostanra aprónak ható téglaházak és a háború előtti, klasszikusnak számító bérházak bukkantak elő.
Aaron kiszállt az autóból, és felpillantott az előttük álló háztömbre. Kissé hektikusan azon morfondírozott, hogy most épp hová viszik: egy színvonaltalan olasz pizzériába, vagy épp a mellette lévő kizárólag ázsiaiakkal teli kínai kifőzdébe? Ehelyett a két étterem közötti bejárati ajtón kísérték fel a második emeletre.
Az iroda is ugyanolyan funkcionalista volt, mint maga az épület. A legolcsóbb irodabútorokkal rendezték be, az asztalokat összetolták és plexilapokkal különítették el egymástól.
– Gyertek, menjünk a társalgóba, ott kényelmesebben tudunk beszélni – irányította őket Hannah a hátsó, üvegfallal elválasztott tárgyalóhelyiségbe.
Amint mindhárman helyet foglaltak a helyiséget uraló, hosszú asztalnál, Hannah előre dőlve összekulcsolta a kezeit az asztallapon. Egy percig várt, a többiek reakcióit figyelte. Mindketten ijedtek voltak, de egyikőjük sem merte kimutatni, sőt azt sem tették szóvá, hogy ismerték őt.
– Gondolom, van sejtésetek, miért vagytok itt… – kezdett volna bele, nem várt semmi választ, folytatta volna, viszont Flóra közbe szólt.
– Nem igazán…Azt sem tudjuk, hol vagyunk.
– Claire… Azt sem tudom, te ki vagy – vetette közbe Aaron is.
– A valódi nevem Hannah Vancourt – válaszolta a huszonéves lány a férfi tekintetét állva. – Ez pedig itt a B&D Company…
– Úgy tudtam, hogy ösztöndíjasként a zenei tanulmányaidat végzed most a Juilliardon…– jegyezte meg csalódottan Flóra.
– Igen, ez a hivatalos verzió – bólintott Hannah sajnálkozón. – Még féléve sem voltam itt, amikor egy bárban megismerkedtem Mr. Barmesszal, és a beszélgetéseink során felajánlott egy állást a cégénél. Én meg mindig szerettem magam új dolgokban kipróbálni. Különben sem akartam hegedűművész lenni.
– De pontosan milyen cég is ez? – megint Aaronon volt sor, hogy kérdezzen.
– Leginkább vagyonvédelemmel foglalkozunk, de azért akadnak kényes politikai ügyeink is. Egy ilyenbe csöppentetek bele – kortyolt egyet a vízéből Hannah, és belekezdett a helyzet ismertetésébe. – Azt pontosan nem tudjuk hogyan, legalábbis azt, hogy Flóra te hogyan, mert Aaront véletlenül én kevertem bele. Összekevertem egy bizonyos Philip Simmonsszal…
– Volt rólam és egy ismeretlen férfiról egy fotó – jegyezte meg Flóra tárgyilagosan. –, aki nagyon hasonlított Aaronra.
– Igen, ő az. Valóban annyira hasonlítanak külsőleg, hogy még én is azt hittem, hogy te vagy Simmons – nézett kicsit szégyenkezve Aaron szemébe. – Szóval Simmons a Pentagonban informatikai karbantartóként dolgozott. A munkája során könnyedén hozzáfért a titkos adatokhoz, és ez is lett a veszte. Sajnos a legújabb hadi fejlesztések közül a B-21-es bombázó még nem publikus változtatási terveit kicsempészte, s a Twitteren kezdte el kiszivárogtatni. Viszont a felesége leleményesebbnek bizonyult, s rábeszélte a karbantartónkat, hogy inkább keressen rá vevőket. Emiatt egy titkos, illegális adás-vételekre szakosodott szerveren árverésre dobta. Minket maga az államtitkár helyettese bérelt fel, hogy szerezzük vissza a dokumentumokat, de leginkább tudjuk meg, hogy kik pályáztak a megvételére. Egy darabig tudtuk követni az árverést, amin három potenciális vevő licitált, de aztán úgy vettük észre, hogy egy negyedik fél is belépett a versenybe, és ő lett a nyerő. Viszont ő teljesen háttérből mozgatta a szálakat, s mire rájöttünk, hogy sikeresen kicseleztek minket, addigra már eltűntek a szerverről.
– Miért veletek végeztetik el a piszkos munkát? – kérdezte Aaron.
– Az FBI is nyomoz Simmonsék után, viszont az államtitkár-helyettes úgy gondolja, hogy valaki belülről segítette a Simmons házaspárt, de ez csak egy feltételezés, semmi bizonyítéka nincs rá. S úgy gondolja, hogy ha meglesznek a vevők, akkor könnyebben kiderülhet a tégla kiléte is. Az FBI ehhez, hogy is mondjam, túlságosan etikus.
– Vagyis, nem akarják, hogy az elnök rájöjjön a tégla kilétére… – összegezte Aaron.
– Így is fogalmazhatunk, de mi azért ennyire mélyen nem merülünk bele – zárta le Hannah a témát. – Számunkra elég annyi, hogy azonosítanunk kell a vevőt, és az FBI kezére adni, miután mi magunk is kihallgattuk.
Hirtelen síri csend támadt a tárgyalóban. Mindenki azt várta, hogy a másik szólaljon meg. Hannah úgy érezte, mindent elmondott, most itt az ideje, hogy megemésszék a hallottakat, amit Flóra és Aaron kicsit értetlenül fogadott.
– De én, hogy kerülök be a képbe? – szólalt meg végül a kissé feldúlt Flóra.
– Simmonsnak köszönhetően – válaszolt kissé enerváltan Hannah. – Kellett neki egy balek.
– Na, kösz! – húzta fel az orrát a műkincsgyűjtő.
– Ne haragudj, Flóra! – kissé vörössé válva szabadkozott a lány. – Aaront én kevertem bele, viszont fogalmunk sem volt arról, hogy te, hogyan kerültél bele a képbe.
– Akkor a levelet sem ti küldtétek?
– Milyen levelet?
Flóra végre elővette a táskájából a levelet, amit még Aaronnak akart megmutatni a cukrászdában, majd áttolta az asztalon. Ahogy Hannah elolvasta, csak megrázta a fejét.
– Dehogy! Ahogy mondtam, nem is sejtettük, hogy Simmons kinézett magának. Úgy gondoljuk, hogy kizárólag óvatosságból tette. Felépítésben, főleg, hogy most gesztenyebarnán érkeztél – utalt ezzel arra, hogy a nő imádja a frizuráját újra és újra megváltoztatni. –, nyugodtan elhitetheted, hogy te vagy Mrs. Simmons. Azt mondjuk, hogy honnan tudják miért érkeztél a városba, már nem tudom megmondani.
Flórának viszont volt egy sejtése. Ahhoz, hogy az aukción részt vegyen, előre regisztrálnia kellett, amiről a repülőtéren hosszasan eszmecserélt a vámosokkal. Ott helyben nem tűnt fel neki, hogy az egyik vámhivatalnok igencsak részletekbe menően kérdezget, és olyan furcsa témákat is belecsempészett a beszélgetésükbe, mint a ruházkodása, vagy éppen a hajviselete. Most már leesett neki a tantusz…
– Valószínűleg Simmons is tudta, hogy a vevővel nem stimmel valami, így jobbnak látta, ha mást küld maguk helyett.
– Viszont, ha már ott voltatok ti is a Serendipityben, s a vevőt akarjátok elkapni, miért minket hoztatok magatokkal? – vetette közbe most a férfi.
– Mert Alexei egy bérgyilkos, ő nem lehet a vevő. Ha odaadtátok volna, amit kért, mert gondolom, nem adtátok oda – nyomatékosan kihangsúlyozta az utolsó szavakat. –, akkor már nem élnétek.
– Ha odaadjuk nektek, amit a vevő szeretne, akkor ennyi? – kérdezte Flóra, s már jelzett is Aaronnak, hogy vegye elő a pendrive-ot.
– Nem teljesen… – Hannah a szeme sarkából követte, ahogy a tervezőmérnök előhúzza a kicsi adathordozót, majd lerakja az asztalra a levél mellé. Legszívesebben nyúlt is volna érte, biztonságban tudni magánál, mégsem mozdult, helyette a beszélgetőpartnerei tekintetét kereste. – Szükségünk lenne segítségetekre.
– Mégis hogyan?
– Nekünk nem kellenek a dokumentumok, nekünk a vevő kell. Ehhez viszont jól jönne a közreműködésetek. Arra kérünk titeket, hogy játsszátok el továbbra is a Simmons házaspárt…
ÁFONYÁS SAJTTORTA SHAKE
Hozzávalók (2 nagy adaghoz):
25 dkg fagyasztott áfonya
5 dl tej
6-8 db jégkocka
25 dkg mascarpone
1 tk vanília kivonat
5 dkg zabkeksz
2 dl habtejszín
1 evőkanál porcukor
pár szem friss áfonya
Elkészítés:
A fagyasztott áfonyát, a tejjel, a jégkockával, a mascarponéval, a zabkeksszel és a vanília kivonattal összeturmixoljuk, ha szükséges édesítjük. A tejszínt kemény habbá verjük a porcukorral.
Tálaláskor a poharakba töltjük a shake-et, a felvert tejszínhabbal és friss áfonyával díszítjük.
Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.
Várunk jövő héten is egy fiatal kislánnyal!
Patri & Viv
