Ti mivel kezditek a napot?

Én egy gőzölgő, fahéjas tejeskávéval. Igaz, nem olyan szemetgyönyörködtetőn elkészített, mint Patrícia kávéja, de egyszer rábeszélem a barátnőm, hogy nekem is készítsen egy ilyet.

A mostani történet előzményeit megtaláljátok a #kezdődött New Yorkban cimke alatt, vagy a következő linkekre kattintva:

Ki vagy?, Összetévesztés, Játsszátok el Simonsékat!, Éjszaka Manhattenben

 

Fotó: Bakos Patrícia

Flóra émelyegve ébredt, és bármit megadott volna egy fahéjas tejeskávéért. Ahogy a kávé ábrándképe lassan halványodott, úgy hasított bele a következő gondolat: Hol vagyok? Ez már a második reggele, amikor minden homályos. Most is érezte az ablakon beáradó napsugarak simogatását a bőrén, bár most annyira nem élvezte, inkább azon morfondírozott, hogy este miért nem húzták be a sötétítő függönyöket. Annyira későn és fáradtan feküdtek le, hogy erre nem is gondoltak. Feküdtünk le? Villant át újra az agyán, és csak most tudatosult benne, hogy ezúttal sincs egyedül.

Kinyitotta a szemét, és rögtön az alvó Aaron mellkasát pillantotta meg, ahogy szép ütemesen mozgott. Ekkor eszmélt rá arra is, hogy párnájául a férfi karja szolgált. Kicsit arrébb húzódott volna, de a mozdulatára Aaron mormogva ölelte át a másik kezével is, és magához szorította, amitől a nő teljes egészében hozzápréselődött.

– Maradj még… – suttogta bele Aaron a hajába, mire nem volt mit tenni, Flóra ismét lehunyta a szemét és belefeledkezett a férfi ölelésébe.

A meghitt pillanatot a telefoncsörgés szakította meg. Flóra szeméből azon mód kiment az álom, s zavartan tolta el magáról a férfi kezét, hogy a takarót magával húzva fordulhasson is a hotelszoba telefonja felé. Most már minden reggel így lesz?

– Jó reggelt! Remélem, jól sikerült az estétek a barátaitokkal – csilingelt a vonal túlsó oldalán Hannah hangja, de olyan érccel, amitől Flóra rögtön rájött, hogy a barátnője előtt nem maradt titok, hol és kikkel töltötték az estét. Sőt, lehet több mindennel is, mint ő maga, villant át az agyán, és kissé félve a mellette fekvő férfira sandított. Mi történhetett az éjszaka?

– Tegnap, amíg ti buliztatok, mi azon dolgoztunk – folytatta Hannah, miközben Flóra jelzett Aaronnak, hogy figyeljen és kihangosította a telefont. –, hogy összehozzunk egy találkozót az ügyféllel. Végre úgy néz ki, sikerült is. Továbbra sem tudjuk, pontosan kicsoda, viszont Alexei akaratlanul is a segítségünkre sietett. Beszámolt neki a tegnap reggeli csetepatéról, amire persze mi is rájátszottunk, így végül belement a személyes találkozóba. Mivel a bérgyilkosunk is találkozott veletek, a személyazonosságotok megerősítve.

– A ti megjelenéseteket mivel magyaráztátok? – vetette közbe a már felkönyöklő, telefon felé hajoló Aaron. – Gondolom, az orosz arról is részletesen tájékoztatta.

– Igen, mi pedig egy szép sztorit kerítettünk köré – végre őszinte örömet, kis büszkeséget lehetett kihallani a lány hangjából. – Sejtelmesen megjegyeztük, hogy úgynevezett barátaitok közül felismerték az orosz bérgyilkost, akit felbérelt, és emiatt muszáj volt közbe avatkozniuk. Úgy adtuk elő, hogy emiatt gondolkodunk arról, hogy elálljunk az üzlettől, de ha személyesen jön el, meggyőzhetők vagyunk. Eközben felbukkant a vevők között egy álprofilunk is, akivel az igazi Simmons már fel is vette a kapcsolatot. Így most úgy néz ki, hogy két legyet üthetünk egy csapásra.

– Hannah, lehet ostobaságot kérdezek, s túl sok krimit néztem már – mentegetőzött előre Flóra. – De nem hallgathatnak le minket?

– Nem, nyugi! – mosolyodott el a fiatal ügynök a vonal másik végén. –  Amíg az este buliztatok, tüzetesen átvizsgáltuk a szobát, ezt a vonalat pedig titkosítottuk, ezért sem hívtalak titeket a mobilotokon. Az sokkal kockázatosabb lenne.

– Mi lenne akkor pontosan a feladatunk?

– Este hatra menjetek a Craftba. A főnökünk jó barátja a tulajdonosnak, így rajtatok kívül csak a mi embereink lesznek ott. Az éjjeli szekrényen találtok egy pendrive-ot, azt adjátok el a vevőnek. Kicsit módosítottunk a rajta szereplő terveken, de úgy, hogy egy avatatlan szem ne vegye észre. Ja, egy keménykalapos és sétapálcás férfit keressetek.

– Már csak az alma hiányzik – csillant fel Aaron szeme, amit a lányok nem igazán értettek. – Thomas Crown-ügy? – kérdezte, de Flórán látta, hogy nem tudja, miről beszél. – René Magritte…

– Le fils de l’homme! – kiáltott fel derűsen Flóra, ahogy rájött, miről is beszél a férfi. Újra és újra meglepte, mennyire jártas a férfi is a művészetekben.

– Biztosan… – jegyezte meg a vonal túlsó végén Hannah, és úgy érezte, ideje elköszönnie.

Ennél jobban nem is tehette volna, hiszen a nő és a férfi között csak úgy vibrált a levegő. Ott ültek egymás mellett az ágyban, egyikük sem tudta biztosan, mi is történt közöttük az éjszaka, miközben egybe fonódott a tekintetük.

Flóra sok mindennek ellen tudott állni az életben; főleg, ha a férfiakról volt szó. Legyen az egy jó kiállású, sportos férfi, egy fiatal macsó, vagy egy hozzá hasonló világjáró, az ő szíve ritkán dobbant meg tőlük. Kivéve, ha művészetkedvelőnek bizonyult az illető. S most itt volt egy olyan férfi, akiből kezdetben nem sokat nézett ki, hiszen egy átlag kisembert látott a tömegből, semmi kihívó, kiemelkedő, még csak nem is az ízlése, mostanra pedig kezdte felfedezni, hogy mit is rejtett ez az álarc. Aaron sokkal izgalmasabb, mint azt elsőre gondolta volna. Gyorsan rájött, hogy a férfi igencsak művelt és nem csak a saját szakterületén. Tökéletes partner, ráadásul nagyon jó társasági személy, aki mellett élvezet még egy idegen környezet is.

– Egyébként, mi… – próbálta szóba hozni az éjszakát, de annyira zavarban volt, hogy nem tudta, miként tegye. Egyenesen nem bírt rákérdezni, mert már csak a gondolatra pír borította el az arcát. Egyáltalán lehetséges, hogy nem emlékszik, lefeküdt-e a férfival, vagy sem? Hogyan kerültek egyáltalán az ágyba?

Még azt sem tudta, hogy éppen mit visel a takaró alatt. A telefonbeszélgetés alatt teljesen kiment a fejéből, most meg már nem merte megnézni. Próbált a többi érzékszervére hagyatkozni, de annyira kínosan érezte magát, hogy a testéhez simuló anyagokat sem tudta megkülönböztetni egymástól. Az biztos, hogy felül egy lenge, spagettipántos kombinét viselt, de csak remélni merte, hogy bugyi is van alatta.

Aaron is csak pislogott a nő félmondatát hallva. Most mit mondjon? Azt, hogy nem emlékszik rá? Reggel olyan természetesnek érezte, ahogy felébredve magához húzta, és miközben meghitten összebújtak, elmerült bőre puhaságában, a hajának virágillatában. Azonban ahogy megpróbált visszagondolni az éjszaka történtekre, be kellett vallania, hogy fogalma sincs, mi volt közöttük.

– Meg kellett volna kérdeznünk Hannah-t… – dörmögte az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy Flóra összevonja a szemöldökét. Különösen azért, mert bár semmi pénzért sem vallaná be, de az ő fejében is megfordult egy pillanatra a kósza gondolat.

Aaron arra tisztán emlékezett, hogy megcsókolta. Többször is! Csak úgy szikrázott közöttük a levegő. Már a gondolatra is érezte azoknak a cseresznyevirág ajkaknak az érintését. Ha rajta múlt, akkor biztosan lefeküdtek. De nem rajta múlt, villant be egy kép az elméjébe.

– Nyugi! – emelte fel vigyorogva a kezét. – Nem történt semmi olyan… Nem igazán tudom visszaidézni a teljes éjszakát, de arra biztosan, hogy már aludtál, mire én is levetkőztem…

Valóban ez volt az igazság. Ha emlékeztek volna, akkor tudták volna, hogy már a liftben majdnem levetkőztették egymást. Aaron neki nyomta a nő hátát a tükörnek, s követelőzőn csókolta az ajkát, miközben kezével már szabadította is ki a ruhából kecses nyakát. Ölelkezve botladoztak be Simmonsék szobájába, és egyből az ágy felé vették az irányt. Addig nem is volt gond, amíg vízszintesbe nem kerültek. Legalábbis Flóra. Szegény nő azon mód pattant is fel, és a fejét fogta. Forgott vele a világ. Ezt Aaron is elmondhatta magáról, de a vágyai nője közben hófehérré vált a rosszulléttől.

– Hozok egy pohár hideg vizet… – érintette meg a férfi Flóra már gyöngyöző homlokát, majd a minibárhoz sietett, amiből kivett egy üveg szénsavas ásványvizet.

A nő hálásan kortyolt belőle, de a szín csak nem akart visszatérni belé. Nem csak rosszul érezte magát, hanem kínosan is, hiszen még az előbb arra készült, hogy szerelmeskedni fognak, a teste csak úgy bizsergett a vágyakozástól.

– Gyere, segítek átöltözni… – Aaron hangja halk volt, kissé távoli. A férfi a rosszul lévő nő látványától egy pillanatra kijózanodott, sőt az erekciója is lelohadt, nem maradt más a tudatában csak, hogy segítsen szíve hölgyének.

Egy közeli fotelből felvette a korábban kikészített kombinét, majd leült Flóra mellé az ágyra. Lassan lehúzta a nő ruhájának hátán elrejtett cipzárt. Önkéntelenül is csókot lehelt a kibukkanó selymes bőrre, de semmilyen válaszreakciót nem tapasztalt, így folytatta tovább a ruha lefejtését. Nem fordította maga felé a partnerét, mert tudta, hogy akkor elveszne, így a meztelen hátában gyönyörködve húzta rá a lenge hálóinget. Felállította Flórát, akiről lágyan omlott le a ruha, és szem lesütve megigazította a kombinét. Pedig, ha most a nő szemébe nézett volna, észrevehette volna, hogy vágyakozva tekint rá, és már a rosszulléte is tovatűnt. Legalábbis egy kis időre. Mert ahogy Aaron gyengéden lefektette, Flóra el is aludt. A férfi még pár percig nézte az alvó szépséget, majd ő maga is levetkőzött, és mellé bújva átadta magát az álomnak.

FAHÉJAS LATTE

Hozzávalók (1 adag):
50 ml kávé
200 ml tej
20 ml fahéj szirup

A tejből tejhabot készítünk, a pohár aljára öntjük a szirupot, majd a kész tejhabot óvatosan rátöltjük. A kávét egy kanál segítségével óvatosan a tejhabra csurgatom.

Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.

Jövő héten Kanon történetével folytatjuk. Addig is jó kávézást kívánunk!

Patri & Viv