A mostani novellánál csattanót, tanulságot ne várjatok. Csak ültem a kávézóban, és figyeltem a többi vendéget. A mellettem lévő asztalnál egy számomra furcsa, össze nem illő pár próbált - nem sok sikerrel beszélgetni. Az ő történetük jön most.

A végén pedig megtaláljátok a Habkávé receptjét, amihez nem kell olyan habos-babosnak lenni, mint amilyennek Csillát látják. De erről meséljen a következő sztori!

 

Fotó: Bakos Patrícia

Csilla a háta közepére sem kívánta az előtte álló találkozót. Jól érezte magát egyedül. Igaz, már vagy öt éve egyedül volt.

Pontosan öt éve hat hónapja és két napja búcsúzott el a férjétől a bíróság előtt. Akkor látta őt utoljára. Az elején még boldogan számolta a különélés napjait, később inkább szomorúvá tette, mostanra keserűség fogja el. Ott, a hatalmas szecessziós épület boltíves kapujában felszabadultnak érezte magát. Végre szabad, végre nem uralkodnak felette, újrakezdhet mindent. Aztán jöttek a régi, széppé halványult emlékek. A megismerkedésük pillanata, ahogy a diszkó táncpakettjén összetalálkozott a tekintetük. Az esküvőjükön viselt csipkeruhája, ami azóta is ott lóg levendulaszárakkal beborítva a ruhásszekrénye mélyén. A késői nászút vad romantikája a badacsonyi hegyek tövében. Az első kicsi, de végre közös lakás, mely végül az utolsó is lett, mert onnan váltak szét. Évek kellettek, míg az ottfelejtett bútorokról nem a férj jutott eszébe. Mindig tervezte, hogy most átalakítja, de sosem jött el hozzá a megfelelő alkalom, a valódi késztetés. Mostanra belecsömörlött az egészbe.

A válás óta kizárólag a munkájának élt. Bérszámfejtő volt egy kisebb könyvelőirodában, ahol már kialakult ügyfélkörük volt, s új megkeresések ritkán adódtak. Az egész napos számolás után örült, ha hazamehetett, és agyából mindent kitörölve, üres fejjel feküdhetett le aludni. Így a férfiak nem is hiányoztak az életéből. Főleg, miután beszerzett egy örökösen doromboló kismacskát.

Edit, a barátnője, nem így gondolta. Évek óta azzal nyüstölte, hogy ildomos lenne bepasiznia, mert senkinek nem tesz jót az egyedüllét, különösképpen ha még az egyéjszakás kalandok is elkerülik az embert. Csilla ezen magában jót mulatott, hiszen sosem volt híve a rövid kapcsolatoknak, így alkalmat sem adott rájuk. Egyébként is úgy alakította az életét, hogy még Edit is könnyen elpártolhatott volna tőle, ha nem lett volna ennyire rámenős természet. Ezért inkább kezébe vette a dolgokat, és Csilla nevében regisztrált egy ingyenes párkereső oldalon.

Edit élvezte, hogy a barátnője helyett különféle férfiaknak írogathat szaftosabbnál szaftosabb leveleket. Először eszébe jutott, hogy beavassa Csillát az egészbe, mégis inkább titokban tartotta a kis játékát, mert előre látta, milyen reakcióval fogadná a hírt.

Csilla korábban jó nőnek számított. Vékony, telt keblű, dús hajú, élénk szemű fiatal leányzó volt. Azóta hosszú szőke haja fakult az évek során, a sok egyhelyben ülés pedig nyomott hagyott alakján. Ruhatárára sem fordított már akkora figyelmet, mostanra megelégedett néhány kényelmes darabbal.

A társkeresőn akadt egy pasi, aki rögtön felkeltette Edit figyelmét. Azt mondta, hogy nem ő akar ismerkedni, hanem a barátja, aki annyira félénk, hogy évek óta nem talál magának egy megfelelő nőt. Edit tudta, hogy csakis Csilla jöhet számításba, hiszen a barátnője ugyanilyen visszahúzódó. Le is beszélték a randit a két idegen nevében.

Csilla az utolsó utáni pillanatban tudta meg, hová is készül, amikor már késő volt a visszakozásra. Végignézett magán, és kínjában nevetni kezdett. Haját lófarokba csapta, egy hajmosás nem ártott volna indulás előtt. Sminket sem tett fel, még szerencse, hogy megszokásból azért kent egy kis BB krémet az arcára, amitől eltűnt a rosacea pirossága. A kedvenc, piros, hatalmas Levi’s feliratú pólója volt rajta, ami ugyan simán vállalható volt az utcán, viszont egyáltalán nem mondhatta szexinek. Mégis igazán nevetségesen a kantáros farmertől nézett ki, ami ugyan komfortos viselet volt, takarta is az úszógumiját, mégis kismamának nézett ki benne.

Összeszorította a száját, és belépett a kávézóba. Fogalma sem volt, kit keressen. Edit csak annyit mondott, hogy átküldte a fényképét, és az illető úgyis meg fogja ismerni. Sokat nem kellett a bejáratnál toporognia, mert ahogy becsukódott az ajtó mögötte, egy férfi fel is ugrott a székről:

– Csilluka!

Csilla összevonta a szemöldökét. Edit nem mondta, mennyire utálja a becézgetést? Ahogy megpillantotta a férfit, a vér is kifutott az arcából. Elismerte, ahogy telt az idő, vesztett szépségéből, és valószínűleg a mai napig idealizálta a férje kiváló testi adottságait, de azért nem gondolta volna, hogy a barátnője egy ilyen lestrapált alakkal akarta összeboronálni, mint amilyen az előtte hadonászó férfi volt. Felnevetett. Úristen, milyen ironikus helyzet ez az egész! Futott át az agyán, és már nem is érezte magát ebben a ruhában kínosan, mert a férfi alulöltözés szempontjából még rajta is túltett. Valószínűleg kétkezi munkás lehetett, legalábbis erre következtetett a megjelenéséből. Napcserzett, beesett arcán kétnapos borosta sötétlett, míg durva, kérges kezén a köröm vége feketéllett az aláfurakodott kosztól. Ezt azután állapította meg, miután odalépett hozzá, és a férfi szívélyesen, két kézzel megragadta a jobbját, majd túlzó, színpadias mozdulattal az ajkához emelte:

– Oszkár – Csilla úgy kapta vissza a kezét, mintha megégették volna. – De szólíts csak Oszinak!

Először azt hitte, ő is az építkezésről szalajtották ide, mert egy foltos melegítőfelsőt viselt, de a fényesre suvickolt, ezeréves lakkcipője mást mutatott.

– Gyere, ülj le! – Karolta át a vállát, és vonta volna le közvetlen maga mellé.

Csilla összerezzenve lépett arrébb, hogy szabaduljon az érintéstől.

– Jó lesz itt! – mondta, és leült a kerek asztal lehető legtávolabbi pontjára a férfitől.

– Mit iszol? – kérdezte, miközben intett is a pult mögött tevékenykedő baristának, aki homlok ráncolva lépett oda, hiszen több helyre is kiírva kérték a vendégeket, hogy a pulthoz fáradjanak rendeléskor. Oszi Csillára nézett, és mielőtt amaz válaszolhatott volna, rögvest kért is. – A hölgynek egy habkávét, amilyen édesen cuki – mosolygott a nő szemébe –, nekem meg egy eszpresszót.

Csilla megszólalni sem tudott a meghökkenéstől. Régen volt már randevún, és időközben megszokta, hogy egymaga dönt mindenről, de ennyire nem változhatott a világ. Jelezni akarta, hogy neki is jobb lenne a rövid fekete, vagy valami alkoholos, hogy ezt a férfit túlélje, de mire szóhoz jutott, addigra már réges-rég magukra is hagyták őket.

Oszi az asztalon keresztül nyúlva kereste Csilla kezét. Megragadta, simogatni kezdte, de a nő annyira felocsúdott ámulatából, hogy visszahúzza, és végre helyre tegye a férfit. Kényelmesen, a kezeivel a combjaira támaszkodva dőlt előre, hogy szemmagasságba kerüljenek, és határozottan megszólalt:

– Kicsit vegyél visszább! Nekem ez így gyors, én nem szoktam már az első randin ilyen közvetlen lenni.

– Jó, jó – védekezve emelte fel a kezét, de gyorsan tovább is lépett rajta, mert hozták a kávéjukat. Egy újabb ötlettől vezérelve sütit akart rendelni, mert egy ilyen bűbájos teremtés biztosan odavan a habos-babos édességekért is.

– Nem, köszönöm! – Csilla ezt olyan határozottan mondta, hogy Oszkár azon nyomban hátrahőkölt.

– Ha nem, nem! – mosolyodott el, majd váratlanul felállt.

Közelebb lépett Csillához, és a meztelen karját kezdte simogatni.

– Olyan gyönyörű vagy! El sem hiszem! – suttogta vágytól rekedtes hangon. Szemével majd’ levetkőztette. – Nem tudok ellenállni neked!

Csilla tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy a férfi közeledni mert felé. Egyre kisebb távolság volt közöttük, miközben megcsapta Oszkár kinyílt szájából az égetett szesz borzalmas illata. Részeg? Azért ilyen? Villant át az agyán, még mielőtt még a férfi ajka lecsaphatott volna rá, mindkét kezét maguk közé emelte, és egy hatalmasat lökött a fölé magasodó alakon. Oszi a váratlan taszítástól hátratántorodott, székeket fellökve a szomszédos asztal alá zuhant.

Csilla meg sem várta, hogy a férfi talpra evickéljen, felugrott, megvetően lenézett rá.

– Szerintem most fejezzük be itt! – mondta, mielőtt magabiztos léptekkel a pulthoz sétált, és kifizette a rendelésüket, míg Oszinak sikerült újra egyenesbe jutnia.

– Kifizetem, én úriember vagyok… – jegyezte meg halkan bicegősen követve a nőt, de Csilla a füle hegyét sem mozdította, mintha meg sem hallotta volna, kifelé menet felé sem fordulva elhaladt mellette, miközben folyamatosan Editet szidta magában.

Oszkár zavarodottan körbe-körbe tekingetett, toporgott még néhány percig, utána pedig angolosan távozott.

HABKÁVÉ

Hozzávaló (1 adag):
1 adag hosszú kávé
A kávéhabhoz:
2 teáskaná
l instant kávé
2 teáskaná
l forró víz
2 teáskaná
l cukor kávé

Az instant kávét, a cukrot és a vizet egy tálban robotgép segítségével habbá verjük, majd a frissen főzött kávéra kanalazzuk.

Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.

Élvezetes kávézást és olvasás kívánunk!

Patri & Viv