Beülős Történet

Folytatódik Flóra és Aaron egy hónapja elkezdett története.

Az első fejezet Ki vagy? címen található.

Főhőseink egy kultikus New Yorki-i cukrászdát keresnek fel, ahol Andy Warhol festményeit és számos Tiffany lámpát csodálhatnak meg. A hely a magyarul Szerelem a végzeten címen megjelent John Cusack és Kate Backinsale romkomban is megjelenik, sőt még a címét is róla kapta.

Patri a hely specialitásával, a jeges forrócsokival kedveskedett nektek. A receptje megszokottan a novella után olvasható.

Fotó: Bakos Patrícia

– Mehetünk! – kapta fel a hatalmas, kávébarna textilbőrválltáskáját Flóra, miután mindketten elkészültek, és már libbent is ki a lakosztályból.

– Szeret sétálni? – Követte Aaron a közeli lifthez.

– Miért, inkább lépcsőzne nyolc emeletet? –  Nyomta meg a hívó gombot, és a felvonó ajtaja azon nyomban szétnyílt.

– Csak azért kérdeztem, mert a Serendipity 3 negyed órányira lehet innen. Egyszerűen végig sétálunk az Ötödik majd a Madison sugárúton – válaszolt a férfi, miután belépett a nő után a tömött liftbe. Megvárta, míg utánuk is beszállnak, és megnyomta az ajtócsukó gombot. – Vagy inkább fogna egy taxit, ha már nem éppen sétálós cipőt húzott? – nézett le a nő bélelt, ám magassarkú csizmájára.

– Kényelmes… – húzta ki magát Flóra. – Nem vagyok porcelánbaba, és gyalogolni mindig is szerettem.

– Akkor jöjjön, megmutatom magának, milyen is a mindennapi New York! – vigyorodott el, s megfogta a nő kezét, ahogy kilépett a szálloda halljába.

– Gondolom, hideg… – dünnyögte a nő, miközben az összefonódó kezüket nézte. Nem szokása idegen férfiakkal csak úgy kézen fogva járni, viszont most mégsem ellenkezett, nem húzta ki a kezét Aaron markából. – Egyébként jelzem, hogy nem most vagyok New Yorkban először.

– Tényleg? – lepődött meg a férfi. – Nem tudom miért, de ahogy magára néztem, fogadni mertem volna, hogy most jár itt először.

– Pedig nem. Már többször is megfordultam a városban.

– Nos, ha még nem is hallott a filmről, miért pont a Serendipity 3-ról érdeklődött?

Flóra agyában a fogaskerekek gyorsan kattogni kezdtek, hogy mit válaszoljon, mert továbbra sem szívesen beszélt volna az anonim levélről. Amíg nem olvasta a cukrászda nevét a levélpapíron, fogalma sem volt a létezéséről. Legalábbis így elsőre nem…

Végül valahonnan, az emlékei mélyéről egy újságcikk bukkant elő, ami a híres Tiffany cégről szólt, és az egyik lámpák hadát ábrázoló fotó alatt tűntették fel a hely nevét.

– Kíváncsi vagyok a Tiffany lámpáira – vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne természetesebb.

Még szerencse, hogy becsüs, gondolta megkönnyebbülten, mert így amit mondott, tényleg megfelelt a valóságnak. Egyébként is, más körülmények között is érdekelte volna a hely.

– Ja, abból van egy pár, meg Andy Warhol alkotásaiból is…

– Ó, nem gondoltam volna…

– Mit? – sandított a nő felé. – Hogy Andy Warhol fényképeit is láthatja, vagy azt, hogy érdekel az iparművészet? Igaz, hogy az autóiparban dolgozom, de a dizájnnál mindig jól jön, ha nyitottak vagyunk a művészetekre. Közben meg is érkeztünk… – Irányította be az apró kávézóba.

– Hú! – szakadt ki Flórából, miután körbenézett. A Tiffany-lámpák és az Andy Warhol fotók után nem ilyen giccshalmaznak gondolta. Ezért vannak úgy oda? Talán nagyobb térben a műalkotások jobban tudtak volna érvényesülni, de így, összetömörítve inkább hatott keleti bazárnak, mint elegáns és romantikus búvóhelynek. A mintás üvegzetű csillárok egymást érték, a falakon alig volt egy négyzetcentiméternyi szabad felület. A hely alig pár perce nyitott ki, de már ültek a kellemetlenül közel elhelyezett asztaloknál.

– Ilyennek gondolta? – verekedett át Aaron két asztal között, s hellyel kínálta a nőt.

– Nem gondoltam semmilyennek… – nyögte ki Flóra. – Bár nem igazán nyerte el a tetszésem.

Aaron szívből felkacagott, majd egy hosszúkás, laminált étlapot nyomott a partnernője kezébe.

– Megsúgom, nekem se! De ezt itt New Yorkban jobb, ha titokban tartjuk – kacsintott egyet hozzá. – Kóstolja meg a jeges forró csokijukat! Az tényleg kihagyhatatlan!

– Jó, akkor azt kérek! – egyezett bele Flóra, de olyan hangon, amitől Aaron rögtön rájött, hogy egyáltalán nem figyelnek rá. Izgatottan járt fel-alá a tekintete.

A nő keres valakit, állapította meg magában a férfi. Ő is hátranézett az ajtó felé, de semmi mozgást nem tapasztalt, így visszafordult, és kényelmesen hátradőlt a nem épp vendégmarasztaló thonet széken.

– Nos, beavat? – kérdezte mintegy közömbösen, mire Flóra összerezzent.

– Tessék?

– Azt kérdeztem, hogy beavat-e? Mit keresünk itt?

– Maga hívott! – hárított a műkereskedő.

– Igaz – helyeselt Aaron. – Viszont Ön említette a helyet, s úgy pislog az ajtó felé, mintha várna valakit. Netán a szerelmét? Mert akkor én nagyon felesleges vagyok itt…

– Á, dehogy! – legyintett lemondóan Flóra. – A férfiakkal mindig megjárom…

A férfi arcvonása meg sem rezdült a hallottaktól, türelmesen várt a folytatásra, mire a nő sóhajtva beleegyezett, hogy elmesél mindent.

– A mai reggel… Aaron? Ugye, hívhatlak így? – miután a férfi egy halovány mosolyt küldött válaszul, folytatta. – Neked éjjel fel sem tűnt, hogy más is fekszik melletted? Oké, vedd úgy, hogy nem kérdeztem! Én sem ébredtem fel rád, pedig biztosra veszem, hogy részegen nem lehettél olyan halk…

– Hát sötét volt…

– Mindegy is… Reggel, miután Simmons néven szólítottak minket a reggelinél, azt hittem, hogy a vacsora után rossz szobába mentem. Tegnap érkeztem csak a városba, s a repülőtérről egyenest a szállodába mentem. Ahhoz már elég késő volt, hogy bárhová is elmenjek, de ahhoz meg korán, hogy csak úgy a szobában dekkoljak. A szálloda étterme elég jó értékelést kapott a Tripadvisoron, így úgy döntöttem, hogy elmegyek, eszek egy kis steaket. Tudtad, hogy wagyu marhából készül? Isteni finom! – cuppantott egyet az ujjhegyére. – Hozzá pedig ittam egy kis vörösbort. Valószínűleg az időeltolódás miatt jobban hatott rám az alkohol, mint szokott, mert már egy pohárka is a fejembe szállt. Bevallom őszintén, nem nagyon emlékszem, azaz egyáltalán nem, hogyan botorkáltam vissza a szobába, így simán el tudtam volna képzelni, hogy rossz helyen ébredtem, de a saját hálóruhámat viseltem, plusz ott volt a bőröndöm. Ráadásul a levél is az én nevemre szólt, amit a reggeli mellé kaptam.

– Milyen levél? – vágott közbe Aaron.

– Valaki azt írta, hogy itt találkozzunk fél tizenkettőkor. Kézzel írták, de nem volt aláírás. Várj, megmutatom!

Flóra a szék háttámlájáról leakasztotta a táskáját, az ölébe téve beletúrt, majd pislogni kezdett. Csodálkozva egy barna borítékot húzott elő:

– Ez meg mi? Ez még induláskor nem volt a táskámban. Tudom, hiszen beletettem a levelet – Végre azt is megtalálta, és lerakta mindkettőt az asztalra.

– Ez egy i-FlashDrive – Bontotta fel a barna borítékot a férfi, majd a farmerzsebéből előhúzta a telefonját. – Reméljük, nem vírus, mert az sokba kerülne nekem… – jegyezte meg, miközben bedugta a kicsike adathordozó lightning csatlakozóját a mobilkészülékébe. A kijelzőn azonnal több tucat fájl közül lehetett választani.

– Ezek mik? – Bújt bele a képernyőbe Flóra is, de semmit sem értett a látottakból, amíg Aaron szemmel láthatóan képben volt, s sorra nyitotta meg őket.

– Repülőgép terveknek nézem őket. Ahogy látom, a most fejlesztett B-21-es bombázóké – A férfi csodálattal tanulmányozta a rajzokat.

– Azt akarod mondani, hogy az Amerikai Légierő tervrajzait tartjuk a kezünkben?

– Pontosan. Ha ezt megtalálják nálunk, nagy bajban leszünk, mert ezeket a titkos adatokat nagyvalószínűséggel a Pentagonból szivárogtatták ki – mutatott az egyik pecsétre. – És az tudod, mit jelent, ugye?

Flórának nem volt lehetősége válaszolni, mert a szeme sarkából észrevette, hogy valaki éppen feléjük közelít.

– Tedd el! – suttogta Aaronnak.

A férfinek éppen annyi ideje volt, hogy a telefonnal együtt visszacsúsztassa a farmerzsebébe és az asztal lapján megszorítsa Flóra kezét, mielőtt egy tar fejű alak fekete bőrkabátban, pilóta napszemüvegben lehuppant melléjük.

– Mrs és Mr. Simmons! – biccentett erős orosz akcentussal hőseink felé, a szemüveget pedig ledobta az asztalra. – Örülök, hogy jobb belátásra tértek. Akkor most már vessünk véget a játszmának, s adják ide nekem a terveket!

– Uram! – húzta ki magát Aaron. – Fogalmunk sincs miről beszél! Szeretnénk kényelmesen megreggelizni!

– Ne szórakozzanak velem! – dőlt dühösen előre, szinte bele a tervezőmérnök arcába. – Pontosan tudom kik maguk!

Az orosz a dzsekijének belső zsebéből előhúzott egy fekete telefont, nyomkodott rajta párat, végül úgy az asztalra dobta, hogy a képernyőn lévő képet mind Flóra, mind Aaron pontosan lássa.

A fényképen valóban Flóra látszódott oldalról, ahogy a szálloda recepciójánál jelentkezik be. Mellette egy férfi, aki mintha a kezét a nő hátán pihentetné. Ugyan belenéz a kamerába, de a homlokára húzott sapkától, az arca köré csavart sáltól és a sötétített drótkeretes szemüvegétől felismerhetetlen. Flóra döbbenten nézett fel Aaronra, és csak most vette észre, hogy a fényképen szereplő szemüveg ugyanolyan keretű, mint az előtte ülő férfié. Simán összetéveszthetők.

– Ez nem én vagyok! – bökött a képre közben Aaron. – Soha nem hordok ballonkabátot, és nem is voltam a recepciónál!

– De a hölgy ugye maga Mrs. Simmons? – sandított mindentudóan az orosz Flórára.

– Összetéveszt minket valakivel – válaszolt kitérően, hiszen nem tagadhatta, hogy őt kapták lencsevégre.

Ráadásul az ismeretlen férfira is emlékezett, aki mögötte állt, bár azt nem vette észre, hogy bármikor is hozzáért volna, míg a pultnál várakozott. Utána ugyan összeütköztek, még a táskáját is kiverte a kezéből, úgy segített neki összeszedni a dolgait. Nem igazán figyelte meg az arcát, de abban biztos volt, hogy nem Aaron volt az.

– Ugyan Mrs. Simmons! – nevetett fel a kopasz férfi. – Nincsennek véletlenek! Szóval szépen ideadják nekem a terveket. Akkor nem esik bajuk, különben… De ugye azt nem kell részleteznem, úgyis tudják, mi lesz, ha megpróbálják átverni Alexei fejét! – érintette meg a kabátján keresztül az övét, amin egy fegyvertartó alakja rajzolódott ki.

– Tényleg nincs nálunk semmi, amit maga keres! – válaszolt Aaron, mielőtt Flóra bármit is szólhatott volna.

– Egyébként is – vette át a szót a nő. – Azt sem tudjuk, ki maga!

– Maguk megjátsszák, vagy tényleg ennyire ostobák? – csapott az orosz keménylegény az asztalra.

– Követtek – Aaron taktikát váltott. Intett a partnernőjének, hogy most ne szóljon közbe. – Jobbnak láttuk otthagyni a szállodában. Majd egy következő alkalommal odaadjuk.

– Most! – állt fel a fegyveres, és megragadta Flóra karját. – Most odakísérem magukat a szállodába, és odaadják nekem.

Alig engedte meg, hogy felvegyék a kabátjukat, már lökdöste is kifelé őket a kicsike cukrászdából.

Az ajtón kilépve hirtelen egy igazi akciófilm szereplőjeként érezték magukat. A Serendipity előtt parkoló fekete Ford Transitból két fekete ruhás alak ugrott ki. Az egyikük éppen Alexeibe ütközött, és míg az orosz káromkodva fordult a tolakodó felé, addig a másikuk betuszkolta Flórát és Aaront a furgon utasterébe, és magukra csapta az ajtót. Amint a társa is beugrott az anyósülésre, az autó csikorgó gumikkal húzott is el a Lexington felé.

Mi a…? Gondolta egyszerre Flóra és Aaron. Éppenhogy leülhettek leghátulra, az autó olyan gyorsan indult is, hogy belesüppedtek az ülésbe, miközben egymás kezét keresték maguk mellett. Elrablójuk hozzászokhatott ehhez a vezetési stílushoz, mert hátra fordulva levetette fekete baseball sapkáját, ami alól előbukkant copfba kötött szőke haja.

– Claire! – kiáltott fel Aaron, ahogy felismerte éjszakai társalkodónőjét.

– Hannah! – most Flórán volt a sor, hogy meglepődjön, hiszen előtte nem más ült, mint a legjobb barátnője.

JEGES FORRÓCSOKI

Hozzávalók 1 adaghoz:
8 dkg étcsokokoládé
1 dl tejszín
2 dl hideg tej
2 gombóc csokoládé fagylalt
1 evőkanál barnacukor vagy méz4-5 darab jégkocka

Díszítés: tejszínhab, csokireszelék

Elkészítés:Az étcsokoládét felolvasztjuk az 1 dl tejszínnel, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután az összes hozzávalót turmixba tesszük és krémesre turmixoljuk. Felvert tejszínhabbal, csokireszelékkel díszítve tálaljuk.

Legközelebb két jóbarátot ismerhettek meg, és egy narancsos kávérecepettel jövünk.

Addig is, jó olvasást és forrócsokizást kívánunk!

Patri & Viv

Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.