Kyoto prefektúra a japán teaművészet szíve. Itt, pontosabban Uji városában termesztik a teaszertartások teáját, a matchát. Egyébként blendről, azaz kevert teáról van szó, ami nagymértékben függ a teamester technikájától. A mesterek hosszú évek gyakorlatával évről évre ugyanolyan ízűre és minőségre keverik ki a teaporukat, miket külön névvel is illetnek. Ma divatosabbak a krémesebb, édesebb ízvilágú teák, míg a tradicionális keverésűek inkább kesernyésebbek, karcosabbak. A legdrágábbak pedig légiesen erősek.
A novellában a tea egzotikuma egy ázsiai lány személyében jelenik meg, utána pedig egyfajta elkészítési módot olvashattok. Patri a bambusz ecset, a chasen helyett habverőt használt, de lehet tejhabosítót is.
Fotó: Bakos Patrícia
Song Kanon igazi multinacionális csaj volt. Anyai ágon japán felmenőkkel rendelkezett, míg az apja Dél-Koreából származott, és mindketten a Duna partján szerezték meg a diplomájukat. Kanon ott is nőtt fel, egy olcsó belvárosi, lift nélküli, gangos bérház másfélszobás lakásában. Születésekor a baráti társaságukban kedvelt időtöltésnek számított fogadásokat kötni, hogy a kislány kockás vagy csíkos lesz-e, de végül senki nem tudta pontosan meghatározni, kire is ütött igazán. Keleti származását ugyan le sem tagadhatta, mégis ízig-vérig közép-európai lánynak tartotta magát. Okos volt, csak úgy szívta magába a tudást. Három nyelven beszélt anyanyelvi szinten, biológia szakon végzett az egyetemen, de még nem sikerült vele elhelyezkednie. Nem adta fel, de addig is úgy állt hozzá, hogy valamiből meg kell élnie, ezért számos részmunkaidős állása volt már, minden apró-cseprő munkát elvállalt.
Ilyen indíttatásból tért be a Történetbe is. Kávéházi munkatársat kerestek.
A hely tetszett neki, bár nem ilyennek gondolta a neve alapján. Jobban szerette a romkocsmákat, de ez a kávézó sok minden volt, de az végképp nem. Esetleg a sarokban a kanapé, vagy a másik oldalon a félreeső olvasósarok emlékeztethette rá, de ezek korántsem adták vissza azt a pszichedelikus kultursokkot, amit a lány egy csehótól várt. Sokkal inkább egy francia shabby chic könyvtára volt világos faberendezésekkel és levendula, illetve mentazöld kiegészítőkkel. Halkan Edith Piaf Vive en rose sanzonja szólt arab feldolgozásban.
A pult mögött egy kedves mosolyú, fiatal nő tevékenykedett. Kanon bátortalanul közelítette meg:
– A hirdetésre jelentkeznék…
Trisha furcsa zöld porból csillagot szórt két üvegpohár mellé egy fatálcára. Még kétszer megismételte, mielőtt felpillantott volna a hang irányába. Egy fiatal ázsiai lány harapdálta a szája szélét, míg válaszra várt. Kezét maga előtt összekulcsolta, és a tőre vágott, színes lakkos körmeivel a bőrt piszkálta az egyik hüvelykujján. A testsúlyát hol az egyik, hol a másik lábára helyezte.
– Van valamilyen tapasztalatod vendéglátás terén? – kérdezte kedvesen.
– Igen – könnyebbült meg kissé Kanon. Úgy látszott, az első benyomása pozitívra sikeredett. – Egy évig dolgoztam egy Seizan nevű japán étteremben először konyhai segítőként, később pincérként, végül pedig menedzseri asszisztens lettem.
– Miért hagytad ott?
Az ázsiai lány arcán egy ideg megrándult, a száját vékony csíkká szorította. Egy kellemetlen incidens miatt kellett eljönnie, amire nem szívesen emlékezett vissza. Az egyik japán törzsvendég ki akarta sajátítani, és mivel jó barátja és fontos üzleti partnere volt az étterem tulajdonosának, így Kanon teljes egészében kiszolgáltatottá vált az üzletember kénye-kedvének. Amíg egy éjszaka a részeg japán hódítás címszó alatt fizikailag bántalmazta is. Ezek után fel akarta jelenteni, de sajnos gyorsan rá kellett jönnie, semmi esélye sincs. Az ország jogrendszere sem volt olyan igazságszolgáltató, aki leginkább az áldozatokat védte volna, a férfinek pedig volt annyi pénze s befolyása, hogy simán eltussolja az ügyet. A lánynak meg nem volt gyomra továbbra is mosolyogva kiszolgálnia.
– Az egyik vendég átlépett egy határt – jegyezte meg egyszerűen. További részletet nem akart hozzáfűzni. Remélte, a nő nem fogja firtatni.
Trisha visszafordult a világoszöld italok díszítéséhez. Amikor elkészültnek látta, fogta a tálcát, és kivitte egy közeli asztalhoz. Egy fiatal pár elé helyezte a poharakat, rájuk mosolygott, mondott még valamit nekik, majd elégedetten és felszabadultan visszasétált Kanonhoz. Nem ment be a pult mögé, helyette csak neki dőlt.
– Baristaként dolgoztál már?
– Még nem – hajtotta le a fejét kissé szégyenkezve, de aztán szenvedélyesen, kissé túlságosan is lelkesen hozzátette: – De gyorsan tanulok!
– Ülj le, viszek neked egy kávét. Ugye, kávézol? Az nálunk fontos. Nézz körül, s ha úgy látod, tetszik, amit látsz, és szívesen részt vennél benne, akkor megbeszélünk egy próbanapot.
Így került Kanon a Történet csapatába.
MATCHA LATTE
Hozzávalók 2 személynek:
4 dl tej
2 dl tejszín
1 teáskanál matcha
2 teáskaná
l méz
Elkészítés: A tejet és a tejszínt egy forralóba öntjük, felmelegítjük, hozzáadjuk a matchát, és habverővel jó habosra verjük. A tűzről levéve a mézet is hozzákeverjük, és még egy kis ideig tovább keverjük, hogy a méz feloldódjon. Poharakba öntve tálaljuk.
Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.
Kanon-channal még találkozni fogunk, de addig is jövő héten Flóra története folytatódik.
Várunk akkor is! Addig is jó olvasgatást és teázást kívánunk!
Patri & Viv
