Folytatódik Flóra és Aaron története, amikor végre - egy Árkádia mellett - megtudhatjuk,ki is szeretné megvenni a repülőgép tervrajzokat.
A sorozat korábbi részei kezdődött New Yorkban cimke alatt megtalálhatók:
Ki vagy?, Összetévesztés, Játsszátok el Simonsékat!, Éjszaka Manhattenben, A reggel
Fotó: Bakos Patrícia
– Felkészültél? – kérdezte Aaron Flórától, ahogy kisegítette a taxiból.
– Erre fel lehet készülni? – nézett fel rá a nő, majd belé karolt. – Menjünk!
Gyorsan átvágtak az úton a magas, loft stílusú téglaépülethez, és benéztek a hatalmas üvegablakokon.
– Nem azt mondta Hannah, hogy az emberein kívül nem lesznek mások? – kérdezte Flóra, amint észrevette, hogy zsúfolásig megtelt a hely vendégekkel.
Szinte alig láttak üres asztalt a számtalan lelógó lámpa fényárjában. Manhattan kedvelt éttermeinek egyike volt, csak foglalásra sikerült bejutni ide az embernek.
Aaron közömbösen vállat vont, majd előzékenyen kinyitotta az ajtót, belépett, miután Flóra is bent termett, becsukta azt. A bejárat mellett egy tölgyfa pult mögött álló fiatal hostess fogadta őket.
– Simmons névre foglaltunk asztalt – mutatkozott be Aaron.
Az elegáns, kedvesen mosolygós hölgy bólintott, majd megnézte a lila hortenziacsokor mögé rejtett netbookon a foglalásokat. Gyorsan megtalálta a keresett nevet.
– Horace az asztalukhoz kíséri Önöket! – mondta kedvesen, miközben diszkréten jelzett a mellette álló pincérnek.
Flóra és Aaron, amíg Horace-t követték egy hosszú bárpult és egy kényelmes kanapés összeállítás között a terem hátsó részébe, folyamatosan a többi vendéget munstrálták, hátha előre felismerik a vevőt, amíg a felszolgálófiú az egyetlen szabad asztal párnázott székeit kihúzva kínálta hellyel őket. Egymás mellé, a bejárattal szemben ültek le, így észrevétlenül figyelhették a betérő vendégeket. Egyikük sem akarta, hogy váratalanul érje őket a keménykalapos úr megjelenése.
– Nem igazán szoktam ilyen puccos helyekre járni… – jegyezte meg Aaron, miután rendeltek maguknak egy-egy Árkádiát, és szétnézett az étteremben. – Számomra túl sznob a felhozatal.
Flóra csodálkozott ezen. Neki az étterem egy volt a sok közül, ahol már az élete során megfordult. Semmi kirívó nem volt benne, egy elegáns hely, ahol valószínűleg finoman főznek.
– Te milyen helyeket szeretsz? – A nő képzelete egy ír kocsmába vitte a férfit, olyanba, ahol Hannah-val is találkozott. Ám ahogy megismerte, sejtette, hogy meg fogja lepni a válasszal.
– Én jobban kedvelem a családias hangulatú helyeket – nézett mosolyogva Flóra gyönyörű, fénylő szemébe. – Van egy húgom, aki egy igazi olasz maffiózóhoz ment feleségül – kacsintott egyet. – Jó, ne egy szicíliai bérgyilkost képzelj el, hanem egy nápolyi, pizzaimádó, mamma kicsi fiát…
– Szóval nem kedveled a sógorod? – kérdezte félszeg mosollyal a nő.
– Dehogy! Nagyon jó a viszonyom Paoloval! Csak valahogy Kimhez nem őt képzeltem volna el. Azt hittem, hogy a drága húgom, azokkal a boci szemeivel, pénzügyes beállítottságával valami hasonló intellektuális férfit, mondjuk egy brókert fog ki magának, de váratlanul az érzelmei eluralkodtak az észérvei felett, és összejött egy robogós, harsány fickóval, majd szinte azonnal hozzá is ment feleségül, és megnyitották a Piccolo figlio della madrét.
Flórának azonnal leesett, hogy az előbb miért is titulálta a sógorát anyámasszony katonájának, és hatalmasat kacagott rajta. Aaron csodálattal nézte az önfeledt nevetést, és a gondolatai már régen nem a húga körül jártak, hanem az úgynevezett felesége gyönyörű vonásain. Legszívesebben most azonnal megcsókolta volna. Már nyúlt is felé, amikor a nő felnézett. A szeme élesen villant, és mint egy ragadozó madár nézett a bejárat felé.
– Aaron, nézd, ki jön ott? – intett a fejével a közeledő alak felé.
A férfi gyorsan és kíváncsian követte az utasítást, de ahogy meglátta a feléjük közeledő férfit az arca elkomolyodott.
– Nekünk, most már mindig össze kell vele futnunk? – sziszegte az orra alatt, ahogy felismerte Peter Jonest.
– Aaron, de ő pontosan tudja, hogy kik vagyunk! – Flóra kezdett megrémülni. Nem gondolta volna, hogy itt New Yorkban mindenhol valaki ismerősbe toppannak. Először Hannah, utána a férfi barátai, akik még itt is felbukkannak.
– Igaz… Akkor mit szólnál, mintha úgy csinálnánk, ha nem vettük volna észre, miközben reménykedünk, hogy ő sem és távozik, mire Crown megjön? – utalt megint a filmre, hátha ezzel egy kis bátorságot tud a nőbe önteni.
– Rendben… – egyezett bele egy kissé aggódva Flóra, akinek csak ezek után esett le, a férfi pontosan mit tervezett.
– Ti tényleg olyanok vagytok, mint egy turbékoló pár! – hallották meg közvetlenül az asztaluk mellett Peter hangját, mire úgy váltak szét, mintha valami titkos bűnt követtek volna el. Kicsit ziláltan szedték a levegőt, és egymástól vártak magyarázatot a szívük heves dobogására. – Már este is feltűnt, mennyire odavagytok egymásért, de hogy még itt is így egymásnak estek!
– Peter! – kiáltották fel egyszerre őszintén meglepődve. Valahogy a játékuk komolyabbá vált, s egyikük sem örült annak, hogy félbeszakították őket. – Mit keresel itt?
– Ezt én is kérdezhetném tőletek – jegyezte meg a férfi, majd egy természetes mozdulattal, se szó se beszéd leült Aaronnal szemben.
– Épp a közelben jártunk, amikor megéheztünk – karolta át Flóra vállát Aaron. A nő ösztönösen hozzábújt a férfihez.
– Ide? – húzta fel Peter a szemöldökét. Nem éppen olyan helynek ismerte az éttermet, ahol foglalás nélkül csak úgy találni üres asztalt. Egyébként a vendégköre is a felsővezetőségből és üzletemberekből, illetve feleségeikből állt. Emellett biztosra vette, hogy Aaronék sem hirtelen ötlettől vezérelve választották ezt az éttermet. Ráadásul pont annál az asztalnál ültek, ahová őt magát is irányította a fogadó személyzet. Ők lennének Simmonsék? Ráncolta még inkább a homlokát a férfi. Elképzelhetetlennek tartotta, mert több évtizede ismerte Aaront, akiről pontosan tudta, hogy semmi köze nincs a repülőgép tervezéshez, hiszen ő az autóiparban dolgozik. Mondjuk, valószínűleg róla sem tudják a barátai, hogy igazából mivel is kereste meg a vagyonát. Mindenki úgy tudta, hogy a nyomdaiparban dolgozik, és gyönyörűséges antik könyveket köt, de azt, hogy mivel kereskedik még emellett, senki, még a felesége sem sejtette. Aaront viszont annyira lelkiismeretesnek és becsületesnek ismerte, hogy előbb adná fel a barátságukat, mint hogy bármilyen tisztességtelen dolgot kövessen el. Bár azt is eltitkolta, hogy nősülési szándéka lenne, szóval...
Ugyan a legutóbbi kapcsolatából kiindulva nem is csodálta, hogy Flórát eddig rejtegette a csapat elől. Annie nem semmi nő volt, úgy rángatta Aaront, ahogy csak akarta és nem szégyellte. A férfi meg, mint egy vak bolond, boldogan ugrált minden egyes füttyentésére. Pedig Annie még a férfi baráti társasága előtt is folyamatosan megalázta, lenézte, sőt a legjobb barátaival is gyakorta kikezdett. Hiába próbálták felnyitni a mérnök szemét, Aaron teljes egészében szemellenzőt viselt, s védte a nőt. Mindig talált valami mentséget a viselkedésére. Már attól féltek, hogy teljes egészében elveszítik a barátjukat, amikor a hárpia végre talált egy újabb áldozatot, és dobta a férfit. Ám ezek után sem csodálkoztak azon, hogy Annie továbbra is bábként próbálta mozgatni a volt barátját, és mennyire vérig sértődött, sőt lejárató kampányba kezdett, amikor Aaron mindenki örömére megemberelte magát, és a sarkára állva elküldte a jó büdös francba. Erre tegnap beállított egy vadiúj feleséggel, akiről eddig nem is hallottak, s egyáltalán senkinek sem volt ismerős…
Ugyan Flóra első benyomásra nem tűnt Annie másának, sőt pont az ellenkezője volt. Sokkal emberibb, közvetlenebb és már szinte a kezdetektől teljes egészében beilleszkedett a társaságba. Ráadásul kívülállóként a végén csak azt vették észre, mennyire vibrál köztük a levegő. Ilyet Annie-nél sosem tapasztaltak. A pultnál egy ideje fogadásokat is kötöttek, hogy az új házasok nem is fognak hazamenni, már ott mindenki szeme látára egymásnak esnek. Claudia hangos viháncolással meg is jegyezte, hogy csak a látványuktól benedvesedett a bugyija. Peter akkor ott alkoholgőzös állapotban jót röhögött rajta, most viszont, ahogy itt ül velük szemben, azon gondolkodott, hogy valójában ki is lehet ez a nő? Csak véletlen egybeesés a találkozásuk, vagy a nőnek köze van az megvásárolni kívánt áruhoz?
– A születésnapom van – suttogta bizalmasan egy kicsit előre dőlve, Peterre szegezve a tekintetét, s nem is hazudott. Valóban ezen a napon töltötte be a harmincegyedik életévét. – S Aaron meg akart lepni – nézett szerelmesen a partnerére. – Pontosan tudja, mennyire utálom ezt a napot. Életem legfájdalmasabb napja a tizennyolcadik születésnapomtól. Akkor ünnepeltem utoljára igazán, amire azóta is bűntudattal gondolok. Aznap a kórházban ébredtem, és tudtam meg, hogy a mostohabátyám, akit a világon a legjobban szerettem, meghalt. Három éves voltam, amikor anyu újra férjhez ment, és a mostohaapámnak, akire apám helyett is apámként gondolok, volt egy ötéves kisfia. Szőke, kékszemű, igazi rakoncátlan angyalba bújt kisördög. Imádtam, mert minden csíntevésébe belevett. Később pedig ő lett a bizalmasom, akinek mindent elmondhattam, s aki segített is megoldani a dolgaim, aki mindig mellettem volt. Aznap is. Éppen a barátaimmal buliztam, s ő jött értem. Hazafelé viszont egy autós belénk szaladt, mert nem állt meg a piros lámpánál. Minket felborított, és Ben nem volt bekötve. Én szinte karcolás nélkül megúsztam, de ő olyan fejsérülést szenvedett, amitől nem élte túl a kórházba vezető utat sem. A mentőautóban elment – csuklott el a hangja. – Aaron olyan figyelmes velem, hogy emiatt nem csapott semmi felhajtást, nem ünnepelünk, mégis elhozott ide, hogy kicsit elfeledhessem ennek a napnak a tragédiáját.
Mindkét férfit meglepte Flóra vallomása. Aaron szíve összefacsarodott, ahogy a történetet hallgatta. Elég volt a nő fátyolos tekintetére és őszintén csengő hangjára figyelni, amitől rájött, hogy valós eseményt mesél. Az asztal alatt együttérzőn megszorította a kezét, amitől Flóra megremegett, és egy halovány mosollyal ráemelte fájó, könnyes tekintetét. Évekkel ezelőtt történt, mégis a mai napig a szíve törik össze, ha a bátyja elvesztésére gondol.
Peternek is ennyi elég volt, hogy meggyőzze magát arról, hogy itt valami fatális tévedés történt, és a kedves barátainak semmi köze nincs a lopott tervekhez. Ennek ellenére továbbra is foglalkoztatta a Simmons-rejtély. Miért pont ennél az asztalnál ülnek, és az a személy, akivel találkoznia kellett volna, éppen hol van?
Flóra egyáltalán nem akart ennyire kitárulkozni. Igazság szerint nem is tudta eldönteni, miért osztotta meg velük életének ezt a fájdalmas, intim szakaszát. Aaronban ugyan bízott, viszont Petert még annyira sem ismerte. Valahogy csak úgy jött, amikor ki kellett valamit találnia arra, mégis mit keresnek itt. A születésnapja pedig adott volt, amitől amúgy is minden évben akarva akaratlanul a szíve bánattal telt meg.
Az emléktől előtörő remegését egy korty vízzel próbálta csillapítani, de ahogy hozzá nyúlt az asztalon várakozó kristálypoharához, meglátott egy szövetkabátos férfit, aki két bárszék között épp indulatosan egy fekete, elegáns kalapot dobott a pultra.
Flóra meglökte Aaront, hogy ott az emberük, amire viszont szükség sem volt, mert a kalapos olyan fülsiketítő lármát csapott, hogy nem volt olyan vendég a helyiségben, aki ne fordult volna a botrányosan viselkedő úr irányába.
– Kikérem magamnak! – ordította az előtte csitítgató pincérrel. – Találkozóm van, engem itt várnak!
Flóra és Aaron lapítva, míg Peter egyre érdeklődőbben figyelte az eseményeket.
– Kérem, Uram, ilyen névre nem történt foglalás, és azt a bankkártyát, amivel fizetni óhajtana, letiltották. Esetleg másik kártya, vagy készpénzzel rendezni a fogyasztását?
– Mit képzelnek maguk! – kiabált a férfi. Közben meglátta, hogy két biztonsági őr közeledik felé. – Tudják, ki vagyok? Ezt még megkeserülik! Ezek után senki nem akar majd magukhoz betérni! – ekkor ért oda hozzá a két öltönyös kidobó ember. – Nem megyek magukkal sehová! Rendőrt akarok! Itt becsületsértést követtek el ellenem!
Hőseink ismét titkon egymásra néztek. Ha valóban Crown az, akkor jobb, ha nem tudódik ki, hogy velük van a találkozója, mert akkor ők maguk is mehetnek a börtönbe. Aaron gyorsan intett a hozzájuk legközelebbi pincérnek, hogy kérnék a számlát.
– Nagyon örülök Peter, hogy ismét találkoztunk – kezét nyújtva állt fel Flóra, miután a partnere becsúsztatta a bankókat a számlatartó mappába.
– Én is! – emelte a nő kezét Peter az ajkaihoz. – Akkor a hétvégi viszontlátásra!
ÁRKÁDIA
Hozzávalók (1 adag):
1 hosszú kávé
méz
tejszín
fahéj
A kávét mézzel ízesítjük, pohárba töltjük. Tetejére enyhén felvert tejszínhabot halmozunk, amire óvatosan mézet csurgatunk, majd megszórjuk fahéjjal.
Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!
Patri & Viv.
