A gyerekeim odáig meg vissza vannak a jégkásáért. Imádják, ahogy az édes lötty ropog a foguk alatt. Érett felnőttként nem iszom ilyet, hiszen nincs benne más, mint víz, cukor, ételfesték, na meg valami aroma. Helyette nekünk már itt van az epres frozé!

A következő novella után megtaláljátok a jeges borkoktél receptjét is!

 

 

Fotó: Bakos Patrícia

​— Hú, de zilált a külsőd! – fogadta a Történet asztalánál Sárát Eszter.

Sára végignézett a barátnőjén, és megállapította, hogy míg ő szakadt farmerben és magára kapott, bő pólóban rongyos utcaseprőként indult útnak, addig Eszter inkább cukormázas, csillámpónis Barbie baba, akit még rózsaszín ködfelhő is vesz körül. A hajvégeitől, a cipője orráig mindene púderrózsaszín. Szó szerint! A hosszú világosbarna hajának végébe rózsaszín melír csíkokat húztak, a szemhéjára púderrózsaszín festéket kent, ugyanolyan árnyalatút, mint amilyen a francia manikűrös körme végén a lakk. Ugyan fehér ruhát viselt, de rajta a virágok szirmai szintén rózsaszínek. A picike, karra akasztható retiküljéről nem is beszélve, mely a cipőjével harmonizált. Parfümjéül pedig olyan édes virágillatot választott, amitől az egész hely orgona mezővé alakult.

— Eszter néni, szia! – bújt elő egy szöszke kislány Sára válla felett, és integetni kezdett az asztalnál várakozó hölgynek.

Sára a lányára pillantott, majd miután megszabadult a nyakán átvetett, rongyosra használt, teletömött táskájától, elkezdte lebontani magáról a legújabb eperrózsa BloomyLoom kendőjébe csomagolt, vidáman kacagó Emmát.

— Már megint újabb kendőbe fektettél – forgatta a szemét Eszter. – Inkább vennél magadnak egy új farmert! Hányadik kendőd már ez?

Sára rosszalló pillantásokat vetett a barátnője felé, miközben kettejük közé ülő kicsi kezébe nyomta a telefonját. Legalább addig van egy kis nyugalma, míg Emma elmerül Bing, az akaratos nyuszi kedves és tanulságos történeteiben.

— Az elmúlt hetemet nézve én szerintem dupla frozét kérek – jegyezte meg szarkasztikusan, amint helyet foglalt a barátnőjével szemben.

— Mi történt? – dőlt előre Eszter, hogy minden figyelmét a fiatal nőnek szentelje. – Mesélj!

— Valóban hallani akarod? – kételkedve hátravetette magát a széken. – Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára eljutottam a vécére…

Csak öt percet, könyörgöm, csak öt percet adj! – könyörögtem Emmának, de az ajtón a dörömbölés folytatódott. Azt hittem megbolondulok, hányingerem volt és szédültem…

— A rendszertelen táplálkozástól, illetve a fáradtságtól – szúrta közbe bólogatva Eszter. Tisztán látta, mennyire kikészült a barátnője, amióta egyedül kell helytállnia a kislánya körül. Végig asszisztálta, hogyan roppant össze a nő a válása során, és hogyan próbált talpra állni a lánya kedvéért. Eszterben továbbra is forrt a düh, ha a nő volt férjére, Palira gondolt, amiért az utolsó utáni pillanatban úgy döntött, nem tart igényt sem a feleségére, sem a lányára. Amióta azon a délutánon egy bőrönddel kilépett az ajtón, magára hagyva az előszoba padlóján zokogó Sárát a karjaiban síró Emmával, egyetlen hír sem érkezett felőle. Azt sem tudni, hogy él-e vagy meghalt már azóta. Még a bíróságon sem jelent meg, hogy a gyermekelhelyezésről és a gyerektartásról szót ejthessenek.

— Erőt vettem magamon – hagyta figyelmen kívül Eszter szavait. –, és elfordítottam az ajtógombot. Ez itt, ez az ördögfióka – bökött a fejével a mellette éppen a mesébe merülő Emmára. – vigyorgott velem szemmagasságban.

Anyuci! – kiáltott, nekem meg felocsúdni sem maradt időm, már az ölembe is vetette magát. Igen ám, de csupa vizes és lisztes volt! – fujtatott Sára az emlékre is. – És nem csak ő! Az egész lakást romokban! Pár percet akartam elmenekülni az örökös miértek elől, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy úgy nézzen ki az otthonunk, mintha havazott volna.

— Holle anyó! – pislogott fel a képernyő mögül Emma, mire az anyja kissé bosszúsan, mégis megszokott mosollyal, oda sem figyelve bólogatott neki.

—  Szóval, tudod, mennyibe került a folyosóm pallója! Lucfenyő! – nézett megint Eszterre. – Nem volt olyan négyzetmétere, amin nem virítottak hófehér tappancs nyomok! De ez még semm! A konyhában sem lehetett látni a követ a sok-sok liszttől. A fürdőszoba úszott.

— De megoldottad, nem? – kérdezte együtt érzően Eszter.

— Meg… — erősítette meg cinikus nevetéssel. – Mire végeztem vele, Emma kitalálta, hogy festőnő lesz. Azt a mai napig nem tudom, hol talált sárga filcet, amikor én soha az életben nem vettem olyat, de most a legtöbb fehér bútoron sárga csíkok díszelegnek.

— Tigris... – nyugtázta halkan a kislány.

— Hallod... – intett a lánya felé Sára miközben elhúzta a száját. – Tigris...

— Ugye, lejött valamivel? – kacagott hangosan Eszter, ahogy felváltva a lányokat figyelte.

— Dehogy! – rázta meg enerváltan a fejét az anyuka. – De annyira nem feltűnő, mint a nappali sárga falára ragasztott hercegnős matricák. Próbáltam leszedni őket, de vitte magával a festéket is. A kedvenc serpenyőmről meg lepattogzott a zománc, mert amíg hajat mostam, a kishölgy zenésznek képzelte magát, és jobb híján maradt a fémmerőkanál, mint dobverő, illetve a palacsintasütőként funkcionáló, egyetlen normális serpenyőm.

A mai találkánk éltetett egész héten, erre, amikor ma indulni akartam, Emma kitalálta, hogy ő nem jön. Otthon marad babázni. És akkora hisztit levágott, hogy átjöttek a szomszédok, hogy miért sír ez az édes kislány? Komolyan, elhiszed, hogy azok, akik mindkettőnket ismernek már évek óta, átjönnek megnézni, hogy bántom-e a lányom?! – a nőből áradt az elkeseredés.

— Nem olyannak ismertem meg őket – csitította Eszter. Egy idős házaspár élt a szomszéd lakásban, akik unokájukként szerették Emmát, és Sárát is nagyon kedvelték.

— Tudom... Utána meg is köszöntem nekik, hogy átjöttek segíteni, mert amíg elkészültem, addig vigyáztak Emmára, de még így is annyira késésben voltunk, hogy csak arra volt időm, hogy felkapjam a polc tetején lévő ruhákat, Emmára is ráhúzzam a fiókjából véletlenszerűen kirángott holmikat. Magamra kötöttem, s futottam… Futottam a villamos után, ami persze előttem csukta be az ajtaját, és már nem is nyitotta ki, majd futottam a metró után. Ott végre az utolsó percben sikerült behúznom a lábam, mielőtt rám csukják az ajtót…

— De itt vagy! – nevetett fel Eszter, s megpaskolta a barátnője asztalon pihenő kezét. – És van egy meglepetésem a számodra!

Ezzel elővett a táskájából egy borítékot, amit a meglepett Sára elé tolt az asztalon.

Sára hitetlenkedve nyúlt érte, és megnyúlt arccal húzta ki belőle a cirádás voucher lapot.

— Két éjszakás hétvége a Csillagszem Wellness Hotelbe, hogy kipihend a fáradalmaid – erősítette meg Eszter is a látottakat.

— De... Emma...

— Ne aggódj! Szabadságot vettem ki én is, és leszek a kishölgy babysittere!

Az anyuka a napját sem tudta, hogy az elmúlt két év során mikor pihenhetett utoljára. Könnyes szemekkel, folyamatos hálálkodás során, az asztalon áthajolt, s a barátnője nyakába omlott...

EPRES FROZÉ

Recept (6 adag):
1 üveg rosé bor
10 dkg (0,5 csésze) cukor
1,2 dl (0,5 csésze) víz
25 dkg eper
1 citrom leve
jégkockák
A bort - lehetőleg jégkockatartóba öntve - egy éjszakára berakjuk a fagyasztóba. Közben eperszirup készítünk: a cukrot és a vizet közepes lángon addig melegítjük, amíg a cukor felolvad. Ezután elzárjuk alatta a lángot, belerakjuk a felszeletelt epret és hagyjuk kihűlni. Kihűlés után simára turmixoljuk, majd legalább 1 órára, vagy egy egész éjszakára a hűtőbe tesszük.
Tálalás előtt turmixgépbe rakjuk a fagyasztott rozét, a citromlevet, az eperszirupot és 4-5 darab jégkockát és jégkása állagúvá turmixoljuk.

Amennyiben tetszett a novella, kövess minket a  Facebookon, illetve megköszönjük, ha megosztod a barátaidnak, ismerőseidnek.
Hogyha kötetlenül beszélgetnél a történetről, esetleg van egy jó sztorid, amit szívesen olvasnál itt, szeretettel várunk a blog virtuális kávézójában!

Jövő héten pedig megtudhatjuk, hogyan alakul Eszter és Emma közös hétvégéje.

Patri &Viv