A fahéj és a csillagánizs a karácsonyt juttatja eszünkbe, amikor csodák történnek, a kívánságok pedig teljesülnek.
Fotó: Bakos Patrícia
A fehér karácsony fogalma réges-rég átkerült a mítoszok földjére. Helyette a kisgyerekek már a latyakos Szentestének is örültek, csak legyen valami, ami a régi csodát visszavarázsolja az ő életükbe is. Most mégis hatalmas szemekben hullott a hó, és az időjárás szerint minden bizonnyal végig marad a hosszú ünnepen.
A Történet kicsi, felrázott hólabdának tűnt a hóesésben. Bent forró italokat szürcsölve beszélgettek, míg előtte, a fehérbe burkolózott, kis tér elnéptelenedett. A szökőkútban is megfagyott a víz, a benne élő aranyhalak felkészülve a fagyos télre lomhává váltak, teszthalottként várták a tavaszi felmelegedést.
Lucia mielőtt belépett volna a kávéházba, lerázta magáról a hópelyheket, ám csizmája továbbra is nedves lábnyomokat hagyott maga után a pallón. Töredelmesen nézett körül, de Trisha, a hely tulajdonosa megértő mosollyal köszöntötte, majd felvette a rendelését, és egy kényelmes tölgyfaasztalhoz kísérte.
Lucia elmosolyodott, ahogy előhúzott egy piros borítékot. Nem volt rejtély számára, hogy teljesített kívánságlista bújt meg benne. Összesen egyetlen egy kis négyzetből hiányzott a piros, lendületes pipa. Egy kislány különleges és szívbe markoló kívánságát még nem tudta teljesíteni.
Ha ő lehetne Télanyó, csak úgy felpattanna téli szánjára, és egy hohohó kíséretében megadhatná a kislány élete legnagyobb vágyát. Tündérkeresztanya is lehetne, és egy suhintással még ha csak ideig óráig, de valóra válhatna a lehetetlen. Viszont ő csak egy mezei jótevő volt, aki boldogan teljesítette a kis óvodások materiális kéréseit, csakhogy ő egyáltalán nem volt mindenható. Varázsolni sem tudott.
A kislányt Valériának hívták és alig múlt öt éves. Gyönyörű, kékeszöld szeméből csak úgy sugárzott az értelem, az életbölcsesség. A lényéből pedig áradt az életszeretet, pedig az ember azt várta volna, hogy egy ilyen csöppség inkább mérhetetlen dühöt érez azért, mert a Sors kegyetlenül megtréfálta. Mindezek ellenére Luciának egyszer bevallotta, a valóságban mennyire elkeseredett. A szülei és a barátai előtt a világ legboldogabb kislányának mutatja magát. Olyannak, aki erős, bátor és pozitív, de ő sosem volt ilyen. Félt, sőt mi több rettegett. A közelgő sulitól, a pubertáskortól, amiről olyan furcsa dolgokat hallott már az idősebb barátnőitől. Voltak barátai, mégis mindig kirekesztve érezte magát. Ő csak ült egy helyen, ahová lerakták, míg nézte a többieket futkározni, bújócskázni, ugróiskolázni. Egyszer, csak egyszer szerette volna kipróbálni. Milyen is az élet, ha járni tud valaki?
Ezt azt egy esetet leszámítva sosem beszélt erről. Minek? Úgysem változik semmi sem. Nem fog megtanulni járni, nem fogják bevenni a kosárlabdacsapatba, a felnőttek továbbra sem lesznek vele őszinték. Mindig felismerte, mikor hazudnak neki.
– Majd… Amikor… Jó, persze… – És sorolhatta volna napestig a hezitálásokat, a kifogásokat, a visszautasításokat, amiket ifjú élete során hallott már.
Ezért Lucia titkos kívánságlistájára olyat írt, amiről ő maga is sejtette, hogy sosem fog teljesülni: azt kérte, hogy legalább egyszer az életében megtapasztalhassa, milyen önállóan járni.
A társai többsége játékot kért, vagy valamilyen élményt a családjával. A játékokat hamar félre fogják dobni, a családi kirándulásra pedig egy-két év múlva már úgysem emlékeznek, mégis sokkal könnyebb megadni nekik, mint Valériának a járás képességét.
Lucia összehajtotta a papírlapot, visszadugta a táskájába, és miután erőt gyűjtött a fahéjas kávétól, elindult, hogy őszinte legyen a lánnyal, és elmondja, ez a kérés teljesíthetetlen.
A kislány anyukája nyitott ajtót az óvatos csengetésre. Lucia a megszokott fáradt tekintetre számított, helyette a nő különleges mosollyal fogadta:
– Lucia! Jöjjön, Valéria nagyon meg fog örülni magának!
A kislány az előszobában ült az emeleti lépcső legalsó fokán.
– Lucia néni! – ragyogott fel az arca. – Jaj, de jó, hogy itt van!
A kezével odaintette magához, és a fülébe súgta:
– Köszönöm, Öntől kaptam életem legszebb ajándékát!
Lucia nem értette, mit adott ő ennek a kislánynak, de Valéria arca csak úgy ragyogott. Mérhetetlen elszántság látszódott rajta. Megragadta a nő kezét, és rátámaszkodva megpróbált felállni. Lucia segített felhúzni. Nem szólt semmit, csak figyelte, ahogy a törékeny test minden erejét egy helyre összpontosítva próbálja feltornázni magát. Az izmok a használatlanságtól és az erős koncentrációtól remegtek, térdei össze-összecsuklottak, kezei görcsbe rándultak, de Valériának sikerült. Kapaszkodással ugyan, de felállt. Boldog mosollyal nézett először Luciára, majd az anyukájára, aki néhány méterrel arrébb feszülten várakozott. Ő már tudta, mi következik.
Valéria, amint biztosan megvetette lábát, elengedte először az egyik kezével Luciát, majd rá pár pillanattal később a másikkal is. Keljfeljancsira hasonlított, ahogy előre hátra himbálózva próbált egyenesben maradni. Karjával madárszárnycsapásokkal egyensúlyozott, míg fejével a földet bámulta.
Elesek… Nem fogok… Meg tudom csinálni. Anya segíts! A bátorság és a félelem felváltva csapott fel benne, ahogy erőnek erejével próbálta megmozdítani a lábát. Izmai fájtak, látta maga előtt, ahogy hasra vágódik, kezével már-már valami kapaszkodó után kapott. Ahogy viszont sikerült egy kicsit felemelnie a sarkát, és a lábfejével előre csoszogni pár centit, rájött, még áll, sőt haladt is előre! Rendíthetetlen lett, és apró-cseprő lépésekkel leküzdötte az édesanyja és közte álló távolságot. Kifáradva, verejtékezve, de felhőtlen boldogsággal omlott a zokogó anyukája ölébe.
Lucia is megkönnyezte a jelenetet, miközben hálát rebegett az égnek, hogy a kislány kívánsága teljesült, és átélhették ezt a feledhetetlen pillanatot.
CHAI LATTE - french press-szel
Hozzávalók:
1 csésze őrölt kávé
1,5 teáskanál őrölt gyömbé
4 vékony szelet friss gyömbér
3 darab csillagánizs
1 evőkanál őrölt fahéj
+ szóráshoz:
1 evőkanál őrölt kardamom
1 teáskanál őrölt szegfűbors
1/2 teáskanál őrölt
szegfűszeg
csipet só
csipet bors
4 csésze forró
víz
1/2 csésze tejszín
Tejszínhab
Elkészítés:
Kevés forró vizet öntünk az french press edényébe előmelegítés céljából. Az őrölt kávét és a fűszereket összekeverjük. Forrósítsuk fel 4 csésze vizet, a víz ne forrjon még épp előtte vegyük le a tűzről. Amíg a víz melegszik, öntsük ki az edénybe előzőleg előmelegítés céljából tett vizet és tegyünk az edénybe őrölt, fűszeres kávét. Adjuk hozzá forró vizet, és keverjük meg alaposan. Helyezzük a szűrőt az edény tetejére, de ne nyomjuk le a dugattyút. Hagyjuk 5 percig ázni a kávét, majd óvatosan nyomjuk le a dugattyút és a szűrőt.Öntsük a fűszerezett kávét bögrébe, az enyhén felvert tejszínt csorgassuk egy kanál segítségével az ital tetejére, tejszínhabbal és fahéjjal díszítjük.
Megköszönjük, amennyiben megosztod a barátaiddal és követsz minket a Facebookon! Másokkal is megvitatnád, esetleg van egy jó sztorid, várunk szeretettel a virtuális kávézónkban!.
Várunk jövő héten is!
Patri & Viv
