Beülős Történet

Flóra és Aaron kalandja most egy manhattani bárban folytatódik, ahol a nő finom, habos fehér csokis lattét iszik az éjszaka kellős közepén.

A novella végén olvashatjátok Patri receptjét a kávéról.

A történet korábbi részeit megtaláljátok a kezdődött New Yorkban cimke alatt, vagy:

https://beulostortenet.reblog.hu/ki-vagy---tudatos-kaveelvezet

https://beulostortenet.reblog.hu/flora2

https://beulostortenet.reblog.hu/flora3 linkeken.

Fotó: Bakos Patrícia

New York éjszaka még gyönyörűbb... Dőlt Flóra az üvegkorlátnak, és a hatalmas, kivilágított felhőkarcolókban gyönyörködött, ahogy a sötétkék égboltban utat törtek maguknak. Aaron felvitte egy tetőteraszi bárba, ahonnan egész Manhattan a lába előtt hevert, míg a terasz túloldalán a Hudson folyó hömpölygött. Hozzá a bentről kihallatszó, halk, lágy dzsessz kellemes hangulatot teremtett.

– Parancsolj – állt meg mellette a férfi, és egy fehér habos kávét nyújtott át. – A fehér csokis lattéd… Komolyan ilyenkor kávézol?

Flóra felnevetett, majd látványosan bele is kortyolt egyet a tejeskávéba. Legyen akár nappal, akár éjszaka, neki sosem volt késő egy finom kávéhoz.

Ahogy Flóra lassan felemelve a fejét ajkához érintette az üvegbögrét, Aaron tekintete megpihent az érzéki szájon, onnan lassan pedig végigsiklott finom vonalú nyakára, melynek kecsességét csak fokozta a vállára hulló hajzuhatag. El kellett ismernie magában, hogy Flóra kifejezetten vonzó nő, akitől a pulzusa mellett a libidója is megemelkedik. Nem gondolta volna, hogy ahogy a nő élvezi a forró kávé aromáját, az ő vágya úgy fokozódik. Legszívesebben belekóstolt volna a tejhabba, amik egy-egy röpke pillanatig megpihentek azokon az édes ajkakon. A fantáziája vad táncba kezdett. A nap folyamán is többször észrevette, milyen vonzó a partnernője, mégsem tört rá ennyire elemi erővel a felismerés és a kísértés. Az autóban túlságosan halálra rémültek ehhez, ott kizárólag azért szorongatták egymás kezét, hogy a másik érintéséből merítsenek erőt. Ugyan már nyugodtabban tértek vissza a szállodai szobájukba, de a szokatlan helyzettől az adrenalinjuk továbbra is az egekben maradt. Élvezték a szokatlan helyzet izgalmát, és inkább azon tanakodtak, hogy mennyire vannak veszélyben, mikor és ki előtt bukhatnak le, hiszen Hannah a lelkükre kötötte, hogy most egy percre sem hagyhatják figyelmen kívül a felvett identitásukat.

Most ahogy Manhattan szívében ejtőztek, az egész napjuk szürreálisnak hatott, bár az is, hogy jelen pillanatban a The Press Lounge kéken vibráló neonfényében flörtölt ezzel a bájos hölggyel. Nem mondhatta, hogy maga a szituáció ismeretlen lett volna a számára, hiszen több alkalommal is járt már itt, többször hívott meg itt italra egy addig számára ismeretlen lányt, mégis ebből az alacsony, törékeny nőből olyan vad erotika sugárzott, amibe beleszédült. Bár lehetséges, hogy az alkoholtól érezte ennyire kábának a fejét, mégis, ahogy lenézett a kezében tartott csiszolt pohárra, emlékeztette magát, hogy eddig bele sem kortyolt az aranybarna löttybe.

– Maradok én a jó öreg whiskynél – mormogta, majd egy hörpintésre kiitta a poharát, de hiába égette a szesz a torkát, a száját továbbra is kiszáradtnak érezte.

– Tudod, hogyan finom még a fehér csoki? – bizalmasan közelebb hajolt Flóra a férfihez. Olyan közel került hozzá, hogy könnyedén magába szívhatta a markáns ital füstös illatát, míg Aaron le nem vette a tekintetét a nő nedves, vöröslő ajkairól. A fehér csokoládé buja képeket idézett fel benne, amitől vágya tovább fokozódott. – Karamellizálva.

A férfihez alig értek el Flóra szavai.  Gondolataiban már abból a virágos ruhájából simogatta ki, amit jelenleg egy elegáns, bordó szövetkabát és egy vastag, de pihe-puha fekete sál rejtett el a kíváncsi szemek elől. Viszont Aaron még induláskor, a szállodában emlékezetébe véshette a nőn a kínai vonalú, nyakban kötős, vállakat szabadon hagyó minit, aminek elég volt a lelki szemei előtt fellibbennie, már erekciója támadt. Ez túl gyors… Suhant át az agyán, de a keze azért közben elindult, hogy kisimítson egy kósza hajszálat abból az igéző barnászöld szempárból.

A mozdulat valahol útközben, a levegőben abbamaradt. Hozzá sem érhetett, mert valahonnan a háta mögül egy erőteljes hang kiabálta a valódi nevét:

– Aaron Quinn!

Flóra visszafogott lélegzettel várta, hogy a férfi megérintse. Látta az acélkék szemében a vágyat, amelynek lángja már őt is elérte. Bőre bizsergett az érintésért, amit végül mégsem kapott meg. Hiába élesedtek ki az érzékszervei, a simogatást ígérő kéz a bőrétől pár milliméterre megállt. Ösztönösen dőlt volna előrébb, hogy meggyorsítsa a mozdulatot. Csak akkor jutott el a tudatáig, hogy nekik szóltak, amikor a mérnök elfordult a hang irányába. Viszont a másik kezével átölelte Flóra derekát, és birtoklóan magához húzta.

– Peter Jones! – lepődött meg hangosan, majd a fogai között mormogott, amit csak Flóra hallhatott meg. – Mi az ördögöt keres ez itt?

Pezsgőarany, magassarkú cipőt viselő Flóránál ugyan magasabb, de Aaronnál jó tízcentiméterrel alacsonyabb hipszter állt meg mellettük. A szeme pajzánul csillogott, miközben vörösesbarna szakálla ravaszkás mosolyt rejtegetett. Flórának első pillanatban egy róka jutott róla eszébe.

– Bemutatsz ennek a szépséges hölgynek? – kérdezte Aaront, mielőtt még udvariasan köszönthették volna egymást.

– Hogyne – védelmezőn még inkább magához szorította Flóra derekát. – A feleségem, Flóra.

Peter nem rejtegette a meglepetését. Hangosan és hitetlenkedve felkacagott, nevettében kicsit előre is görnyedt, s szürkés farmerbe bújtatott térdét kezdte el csapkodni.

– Az évszázad meglepetése! – rikkantotta, miután sikerült egy kicsit összeszednie magát. – Hát, ezt senki nem gondolta volna rólad öreg barátom! Bár igaz, C. S. Lewisról sem gondolták volna a barátai, hogy elvesz egy jenkit…

– Peter az irodalomban mozog – jegyezte meg szemeit forgatva Aaron. – Haver, azért abbahagyhatnád már!

– Jó-jó – mentegetőzött a férfi, miközben megpróbált komolyabb képet vágni. Végül összeszedettebben Flórához fordult. – Elnézését kérem! Gratulálok! Csak tudja, a hír, hogy Aaron megnősült olyan meglepő volt számomra, mintha azt mondták volna, hogy ismét női pápát választottak a XXI. században. Elképzelhető ebben a nagy liberalizmusban, de azért mégiscsak lehetetlen.

– Miért lehetetlen, hogy Aaron megnősüljön? – megdöbbenését egy negédes mosoly mögé rejtette az asszony.

– Hát tudja, Aaron eddig csak a munkájának élt, és ezt egyetlen nő sem tolerálta neki – Peter ezzel felkeltette a nő kíváncsiságát. Félszemmel az úgynevezett férjére tekintett, de amaz inkább kínosan feszengett mellette, ami Peter figyelmét sem kerülte el, és még inkább szórakoztatta.

– Én ennek kifejezetten örülök – simult bele Flóra Aaron karjába. – Hiszen én is legalább annyira munkamániás vagyok, mint ő, vagy még annál is jobban. Amíg meg nem ismerkedtünk, addig az én életemet is csak a munka töltötte ki, ami továbbra is a szenvedélyem maradt.

– Nahát! Mondhatnám azt is, hogy zsák a foltját! – csapta össze a kezeit Peter. – Kegyed mivel foglalkozik?

– Műtárgybecsüs vagyok, egy európai galériának dolgozom.

Peter egyre érdeklődőbben hallgatta Flórát, próbált minél többet megtudni a munkájáról, de a nő rövidre zárta a témát. Nem szeretett a munkájáról beszélgetni laikusokkal.

– Drága Aaron, hadd gratuláljak neked is – fordult egy idő után vissza a barátjához –, hiszen igazán kitűnő feleséget találtál magadnak. Egyébként, erről jut eszembe, hogy Kimberley mit szólt mindenhez?

– Mit szólt volna? – csattant fel a mérnök. – A magánügyeimben sosem kértem ki a véleményét…

– Valóban? – húzta fel a szemöldökét a hipszter. – Flórának sem mondott semmit?

– Úgy érzem, ehhez semmi köze – jegyezte meg a nő. Kicsit összezavarodott, hiszen olyan félinformációk birtokába jutott, amely elbizonytalanították, mert ő szívesen eljátssza bárki feleségét, akinek nincs más partnere, és Aaron eddigi viselkedéséből azt szűrte le, hogy jelenleg mindketten szinglik, így bátran belement a kémjátszmába. Most viszont felmerült egy női név, akiről eddig nem is hallott, fogalma sincs, milyen viszonyban áll a férfivel, de az egyértelmű a számára, hogy igencsak közeli lehet. Nem akart lebukni, így rá sem kérdezhetett. Ráadásul Aaront sem akarta rossz fényben feltűntetni a barátja előtt, így muszáj volt ködösítenie, mégis leginkább az foglalkoztatta, hogy végülis kiről van szó.

– Flórának még nem volt szerencséje Kimmel találkozni – szólt közbe a mérnök.

Peternek nem volt lehetősége reagálni a hallottakra, mert mielőtt válaszolhatott volna, egy fiatal, nyakig-láb szőkeség állt meg mellettük. A kezét a férfi vállára fektette, míg Aaronra mosolygott a vadító fehér fogsorával:

– Sziasztok! Ti is itt?

Flóra érezte, hogy a férje feszültté válik, akaratlanul is szinte már vasmarokként szorítja magához. Ő lenne Kim? Húzta fel a szemöldökét.

– Claudia!

Peter volt az, aki kimondta a nő nevét, így Flórában az előző kérdés helyét felváltotta egy új: pontosan kik is ők? Aaron hirtelen gondolatolvasó lett, mert izmai ismét ellazultak, Flórának szánt pajkos, ám azért lágy mosolya magabiztosságot sugallt, amitől amaz is bátran belement a játékba.

– Clau! – puszilta meg Aaron a jövevényt. – Hadd mutassam be neked is a feleségem, Flórát! Drágám – fordult vissza álnejéhez. – Még nem volt szerencsém neked bemutatni régi, jó barátaimat, akikkel együtt szoktam a hétvégéken geocachingolni.

Flórát pozitív meglepetésként érte a férfi hobbija, hiszen, már ő is vett részt geocaching-túrán, sőt akadt olyan is, hogy ő maga rejtette el a többi játékos elől a megtalálásra szánt ládikát. Ugyanolyan izgalom fogta el ilyenkor, mint a munkája során, amikor valamilyen eddig rejtegetett műtárgyat kezdett el felbecsülni.

– A hétvégén egy többnapos, közös túrát szervezünk Fredoniában. Van kedvetek csatlakozni? Aaron te úgyis megígérted legutóbb, hogy a következő bulit nem hagyod ki! – bájolgott Claudia a férfinak.

A tervezőmérnök először Flórára pillantott, hogy mivel húzza ki magukat, hiszen mindketten váratlanul csöppentek bele ebbe a házasosdiba, ráadásul ők jelenleg nem is Mr. és Mrs. Quinn, hanem a Simmons házaspár, akiknek hamarosan találkozót fognak szervezni. A nő viszont gondolkodás nélkül rávágta, hogy mennek.

– Pénteken még dolgoznom kell, de a hétvégén ráérünk! – olyan természetességgel válaszolt, hogy a férfi csak pislogott, majd hebegve-habogva ő is a beleegyezését adta.

– Jujj, de jó! – csapta össze örömében a két kezét Peter. – Egyébként Quinn, meg sem hívtál minket az esküvődre!

– Ami azt illeti, említeni sem említette – vetette közbe Clau.

– Igaz, ami igaz! – helyeselt továbbra is az irodalmár. – Na, de akkor itt az ideje, hogy megünnepeljük az egybekeléseteket! Gyertek!

Flórának ezek után már összefolytak a dolgok. Peter bevezette őket a bárba, ahol csatlakoztak egy nagyobb társasághoz. Mindenki mindenkit ismert, de leginkább Aaront. Mintha ő lett volna egyébként is a csapat mozgatórugója, nem volt olyan személy, aki ne akarta volna felhívni magára a figyelmét. A házassága természetesen mindenkit meglepett, s ki jobban, ki rosszabbul reagálta le, de leginkább a hölgyek hüledeztek a hír hallatán, a férfiak inkább csak jó humorforrásnak tartották. Közben pedig újabb és újabb köszöntőt kellett meghallgatniuk egy kupica vodka kíséretében. Flóra az ötödik körig számolta, aztán már feladta.

Egyébként nagyon jól érezte magát. Az ital és az andalító dzsessz elkábította az érzékeit, a társalgás pedig meglepően széleskörű volt. Nem volt olyan téma, amit legalább egy-két mondatban ne érintettek volna, így gyakran be tudott kapcsolódni a beszélgetésbe. Amikor véletlenül személyesebbre terelődött a szó, Aaron mindig ügyelt arra, hogy ifjú feleségét háttérinformációkkal is ellássa. Közben a keze folyamatosan a nő derekán pihent. Flóra nem tudta, hogy ez csak a szerepnek szól, vagy a férfi is érezte kint azt a bizsergést, amit ő. De mindegy is volt a számára, inkább csak élvezte az érintésből áradó melegséget.

A bárban ugyan nem alakítottak ki külön táncteret, ráadásul szinte mozdulni sem lehetett a vendégektől, az alkoholmámorban fürdő párok közül mégis néhányan táncolni kezdtek. A szinte egyhelyben ringó mozdulataik egy kígyó vergődésére hasonlítottak, de ezt már senki nem figyelte, így nem is zavarta őket.

Aaron a mellette táncolók hatására szó nélkül elhúzta Flóra derekáról a kezét, majd ugyanezzel a mozdulattal összekulcsolta az ujjaikat, és már fordította is maga felé a vörösesbarna szépséget. Flóra sem ellenkezett, rögtön átkulcsolta a férfi nyakát, és magába szívta annak bódító, fűszeres illatát. A parfümből áradó ánizs és dohány keleties eleganciája magába bolondította. Behunyta a szemét, és lassan a férfi vezetésével átadta magát a táncnak.

Ugyanakkor Aaront is elkábította a nő csábító közelsége. A fejét a nyakához hajtotta, majd az ajkaival megérintette a lágy bőrt a kulcscsontja fölött. Érezte, ahogy a nő megborzong az érintésétől, így tovább haladt, és már az álla alatt érintette.

– Megcsókolhatlak? – suttogta már a fülénél.

A nő nem válaszolt, fel sem fogta a kérdést, csak mintha a teste dorombolni kezdett volna, s épphogy a férfi felé fordította az arcát. Aaronnak ennyi elég volt, hogy rátapadjon a nő ajkára. Először súrolva, lágyan, óvatosan, de amikor semmi ellenállást nem tapasztalt, egyre szenvedélyesebben és vadabbul.

Észre sem vették, hogy a többiek hangos üdvrivalgásban törtek ki körülöttük.

​FEHÉR CSOKIS LATTE

Hozzávalók (2 adag):
5 dl tej
2 dl habtejszín
2 dl feketekávé (eszpresszó)
10 dkg fehér csokoládé
1 tk fahéj 

A 4 dl tejet összekeverjük a tejszínnel, felmelegítjük. Hozzárakjuk az apróra vágott fehércsokit és állandó kevergetés mellett felolvasztjuk. A maradék 1 dl tejből tejhabot készítünk tejhabosító segítségével. A fehércsokis tejet poharakba töltjük, óvatosan hozzáöntjük a kávét és a tetejére szedjük a tejhabot. Ízlés szerint fahéjjal vagy fehércsoki forgácsokkal tálaljuk. 

Jó kávézást és olvasást kívánunk!

Patri & Viv